Sunday, August 20, 2006

Nyár, klíma, meleg, lakótelep

Washington klímája nem európai embernek való. A nyár rettenetesen fülledt, párás, és meleg.A legrosszabb, hogy mindig fülledt a levegő.
Ezen kívül a cikádák egyfolytában zúgnak.Nem tudom, láttatok-e cikádát valaha, én tavaly igen...ez a zúgás, amit hallatnak nem túl fülbemászó, de nem gondoltam volna, hogy a cikáda Freddy kistestvére az Elm utcából.Egy rémálom, annyira ronda.Amúgy szeptemberig zúgnak, utána elkezdenek leesni a fákról, és akkor szembesül az ember a valósággal, én csak azért imádkoztam, nehogy rajtam landoljon egy, mert meghalok.
Amúgy is nagyon érdekes állatok vannak itt.Ez erdő mellett lakásnak több hátránya van, többek közt a nemkívánt állatsereglet, mint óriáspókok, lombszöcskék, sáskák és egyéb azonosíthatatlan undorító dolgok.Szerencsére őzeket is sűrűn látni, főleg ősszel jönnek be a lakótelepre eszegetni.Nagyon félénkek sajnos. Aztán van itt menyét meg borz is, meg színes madarak.
Mindenhol ezerrel megy a klíma, mert elviselhetetlen a hőség.Persze az se jó, hogy a negyven fokról a húszba megyünk át minden alkalommal. A lakások is klímások, bár én leginkább éjjel kapcsolom be, mert a melegben nem tudok aludni.
Minden lakótelepnek van egy medencéje, ami júniustól szeptember elejéig, Labor Day-ig van nyitva. Nekem nagyon tetszenek az itteni lakótelepek.Köszönőviszonyban sincsenek az otthoni tízemeletes tömbökkel.Nagyon ügyelnek rá, hogy sok növény legyen, mindig gondozzák a növényeket, van medence, és a mienken van egy közösségi ház, ahol szokott lenni néha valami a gyerekeknek, pl Mikulás-ünnepség meg ilyesmi. Ha valami gond van a lakásban, akkor hívni kell a maintenance-teamet, és aznap jönnek megcsinálni(elvileg).Amit nem szeretek, hogy itt laundry van, azaz minden lépcsőházban egy mosókonyha van, egy vagy két mosó-és szárítógéppel.Először elég furcsa elfogadni, hogy más emberek is mosnak abban a gépben, de mindent meg lehet szokni.A szárítógép pedig nagyon jó dolog.Minden mosásért fizetni kell, és minden szárításért is.Viszont mindkét gép óriás, szóval egy héten egyszer-kétszer használjuk.Itt  más az élet.Minden más, az ételek, a lakás, a szokások, az utak, az emberek.Mi is mások lettünk

Elfeledett világ


Hétvégén valami különös világba csöppentem. Pennsylvaniaba, az Amishokhoz mentünk el.Érdekes és elgondolkodtató volt.Ezek a népek a németek és a hollandok leszármazottjai, és nem használnak semmi modern dolgot, beleértve az elektromosságot, a telefont, mosógépet, mosogatógépet, porszívót, hajszárítót stb.
A ruházatuk pedig olyan, mint az 1800-as években, a férfiak házasság után elkezdik növeszteni a szakállukat, amit elvileg nem is vágnak,a nők pedig főkötőt viselnek, aki házas, az fehéret, aki nem az feketét, meg kék ruhába járnak. Baptisták.
Lovaskocsival közlekednek.Ugyan fizetik a public school taxet(kötelező iskolai adót), de ennek ellenére saját iskolájuk van, és nyolc osztályt járnak.A saját iskola  egy osztálytermes, és egyszerre oktatják a kis elsőst meg a kamaszt is.
Csend, nyugalom, méhzümmögés, és kukoricaföld.Tettünk egy lovaskocsis sétát mi is, az amish férfi, aki vezette a kocsit, nagyon közvetlen volt.Szerintem ezek az emberek TV és internet híján még beszélgetnek egymással, és sokat.
Megebédeltünk egy amish étteremben, mióta ezen a földrészen vagyok, ez volt az első normális kaja, amit ettem, és nem volt műízű.Csodajó volt
Elgondolkoztam, hogy vajon tudnék e itt élni ebben a háborítatlan természetben, de az elkényelmesedett civilizált kis nyafka egóm leintett.Mint ahogy otthon falun sem bírnám sokáig, mert mióta az eszemet tudom megszoktam a pesti forgást.Pedig lehet, hogy sokkal boldogabb lennék?