A Magyar Bazárt nemcsak Washingtonban, hanem mindenhol Amerikában, ahol van kézzelfogható magyar közösség, és cserkészcsapat megrendezik.Tulajdonképpen a házigazdák a cserkészek, és a pénz az ő támogatásukra folyik a be a kasszába
New Brunswickben például havonta van, mert ott magyar üzletek, magyar templom, és sok-sok magyar van. Itt csak egy évben egyszer rendeznek ilyet.
Szokott lenni magyar konyha, néptánc, árulnak könyvet, mindenféle csecsebecsét, na nem kell utcahossznyi vásárra gondolni, egy kisebb házban kerül megrendezésre. Őszintén szólva én a kaja meg a könyvek miatt mentem tavaly is.A kaja nagyon jó, csupa magyaros étel, a könyvek meg egy pasi pincéjének elfekvő készletei, amit a cserkészek kiárulnak minden évben. Jó régi könyvek, de azért mindig találni olyat, amit érdemes elhozni. Idén Szabó Magdát, Galgóczy Erzsébetet, Jókai Annát, sőt még Vámost is találtam. De a legjobban Fejes Endrének és O.Nagy Gábornak örültem.Aki olvas, az tudhatja, hogy Fejes Endre könyveit gyűjtöm, A Mi fán terem, O.Nagy Gábor szólásos könyve meg minden általános iskolát végzettnek ismerősen kell, hogy csengjen, én személy szerint nagyon szeretem, de az otthoni bolti ára mindig elriasztott a házi könyvtáramba való beillesztésétől.
Az abszolút unikum, két darab Nők Lapja évkönyv, az 1983-as,és az 1984-es évből.
Szociológiai szempontból is érdemes körbenézni: a közönség fele angolul beszél. A néptáncos cserkészgyerekek, akik magyar papával és mamával rendelkeznek egymás közt kizárólag angolul beszélnek, és ha magyarul szólnak hozzájuk erősen koncentrálnak, hogy értsék. Aztán itt van a kedvencrétegem, az 56-os szuperhérók.Törve ugyan, de megy nekik a magyar.Mintegy felsőbbrendűen közlekednek, hiába, a hősök azok hősök. Akkor is, ha három évesek voltak az esemény idején, és a szüleik hozták őket ki....
Egy csomó vegyes házaspár is van, általában magyar nő, amerikai pasi, ezeket arról ismerjük fel, hogy a nő erősen faggatja a darlingot, hogy mit akar enni, majd minden fogást próbál elmagyarázni a műanyagkajákon felnőtt darlingnak. Aztán vannak a NIH-esek, vagyis mi, nem is kevesen, akik egy-két-három-öt évre idejöttek, és nem szoktak hozzá a néptáncos magyarsághoz, mert otthon nem sikk magyarnak lenni.Ez most a néptáncosok javára irandó mondat volt. De, mi beszélünk legobban magyarul! És persze nem kevés szerencsét próbálni induló honfitársunk, kétes vízumhelyzettel több éve a "menjek vagy maradjak" állapotban, hiszen, ha egyszer is hazamennek, a határon fény derül a nem jogszerű itt tartózkodásukra, és búcsút inthetnek a visszatérésnek Colombus földjére.
