Friday, October 31, 2008

Coldplay, Viva la Vida tour, 2008, Verizon Center, Washington DC

 Itt fillérekért lehet koncertekre járni, és szégyen ide szégyen oda, nekem ez volt az első koncert az életemben, ami nem az ingyenes Tabán kategória. Otthon soha nem tudtam megfizetni.
Nem hittem volna hogy bármi különbség is lesz aközött hogy gyerekkel megyünk, vagy csak ketten, de nagyon nagy volt a különbség. Végre felszabadultnak láttam a férjem, nagyon várta a koncertet, és mivel kettesben voltunk, rám koncentrált a gyerek helyett. Még kis whiskey-s kólát is rejtegettünk a farmerkabátjában, hogy megiszogatjuk, amíg odaérünk, mert ott minden drága (magyar berögződés).Lényeg a lényeg odaértünk, tele volt Halloween jelmezbe öltözött tinikkel, és olyan szinten lejtett a stadion, mi pedig fent ültünk a legtetetjén, hogy halálfélelmem volt. Ki kellett jönnöm, amíg az előzenekar ment. Viszont utána sokkal jobb volt már, és a koncert úgy volt megcsinálva, hogy teljesen lekötötte a figyelmem, eszembe sem jutott lenézegetni a “szakadékba”.

Szóval rájöttem, hogy nagyon egyszerű elképzeléseim voltak a koncertekkel kapcsolatosan eddig.
Azt hittem, hogy ki van világítva a zenekar, és énekelnek. Ehhez képezt annyira látványos volt az egész, és olyan istenien illett a Coldplay nótákhoz, hogy szinte tátott szájjal bámultam végig. Először is volt egy hatalmas gömb, és több kisebb, arra rávetítettek forgó Jack-lámpákat, meg mindenféle mást. Három hatalmas kivetítő volt, és amikor a zenekar megjelent Delacroix A szabadság barikádokra vezeti a népet festménye jelent meg mögöttük. Utána mindig valami mást vetítettek mögéjük, így a két nagy kivetítőkön klipphatású volt az egész teljesen, ahogy a fényekkel eljátszottak. Minden dalnak más volt a stílusa, volt egy, ami japán beütésű volt, egy egész sztori váltakozott mögöttük, és utána őszi leveleket hullattak vastagon a színpad elé, annyira állati jól nézett ki, hogy megkövülve ültem és lestem.
 A zenekar egyszer kijött és a közönség sorai közt is játszott egy dalt, meg elképesztő egyéb megoldások is voltak, lézershow, unplugged. Az énekes meg olyan, mint House fiatalabb kiadása, Jude Law-val keverve. Az egyik dalban a vége fele beletették Washington nevét.A hatalmas embertömeg állva csápolt végig, noha minden jegy ülőjegy volt.

Monday, October 20, 2008

Őszi boldogság

Amíg otthon be kellett érnem két szép még napos, már avaros őszi héttel, mert utána csak esős kellemetlen idő jött, meg a hideg, itt mintha a kívánságaim lesnék fentről, csodálatos őszöm van, talán a legszebb.
Ráadásul az ősz itt nagyon mozgalmas, kezdődik a Back-to-School leárazásokkal, amikor boldog-boldogtalan az üzletekben nyomul, aztán jön a Labor Day, szeptember 1 és Columbus Day október 12 szabadnap, és így október vége fele itt még mindig gyönyörű tizenhét-húsz fok van, őszi fesztiválok, és rengeteg sütőtökvároska, ami egy sütőtök-őszivirág-vásár, állatsimogatóval, szalmalabirintussal, pónilovaglással, légivárakkal a gyerekeknek.
Sok helyen van almacider-kóstolás, forralt bor.És persze az elmaradhatatlan díszletek, a madárijesztők, és a Halloweenes csontvázak, és csúnyaságok.
Ma is voltunk egy ilyenen, ott volt a közelben, minket elsősorban az állatsimogató érdekelt a lányom okulására, de nem álltuk meg, hogy az egyik szörnyről, akinek yoda-feje volt ne vegyük le a maszkot és próbáljuk fel.A gyerek megütközve nézett ránk, és elkezdett biggyeszteni, gyorsan abba kellett hagyni a yodázást.Viszont látott igazi nyuszit, kecskét és malacot, még kutyázni is elfelejtett, úgy meg volt illetődve.Persze közelről nem nagylegénykedett, de olyan húsz lépés távolságból már kacagott és mutogatott a kecskékre. Lehet, hogy idén vájunk ki tököt Halloweenre.Aztán pedig hetek kérdése, és jön a hálaadási nagy zabálás, és a Black Friday.Utána pedig a csapból is a Karácsony fog szólni.Jó itt élni ebben az őszi-téli időszakban.