Kísértet-túra

Hideglelősen vicces élményben volt részünk ma délután Bettyéknél, akiknek ezúton is köszönöm a jókedvű és laktató vendégséget!

Az ő házuk tulajdonosa évek óta egy hónapon keresztül "erdei ijesztgetést" rendez be a házánál. Egész októberben nyitva áll a reszketésre vágyók előtt a Heidi's Haunted Hills, amelynél 15 dollárért már komoly ijesztgetős túrán lehet részt venni. A túra a ház mellől indul, csoportosan, vezetővel az erdőbe.

Az utat mindenféle rusnyaság szegélyezi, művéres "csúnyabácsik", óriáspókok, múmiák, torzszülöttek, műanyag fenevadak, műanyag emberi testrészek, sötét labirintus. Mindehhez megvárják a sötét estét, és hozzáadják a világítást, meg a hangeffekteket, és vagy két tucat órabérben dolgozó ijesztgetős diákot, és kezdődhet a túra!

Őszintén szólva mindig ijedős voltam, így csak nappali fényben, és mindenféle hozzáadott rémisztgetés nélkül jártam be a terepet, és nem is nagyon igyekeztem elképzelni a Betty által elmesélt fűrészelés hangjait, vagy a bohóczenét és a nyikorgást, meg a sikolyokat, nem beszélve az itt-ott időlegesen a delikvensekre ejtett pókokról, meg előugró figurákról.

Öreg este volt, mikor hazaindultunk Bettyéktől, és jókat mulattunk az erdőben sikoltozókon, meg a tulaj jámbor lovacskáján, amelyiken lócsontváz-jelmez volt, és úgy legelt a szegény pára, hogy közben része lett a szórakoztató gépezetnek.
Évek óta próbáltam elképzelni, milyenek is lehetnek a haunted house néven reklámozott létesítmények, amelyek annyira népszerűek, hogy államokra lebontva lehet csemegézni az online katalógusukban a hauntedhouse.com weboldalon. Most végre megnézhettem egy ilyennek a díszleteit legalább, komolyabb tanulmányozásra az idegrendszerem nem kalibrált.:D

A tökfaragás abc-je

2010. okt. 31. 15:18 - írta Phoebe

4 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: halloween

Ha eldöntöttük, hogy tököt faragunk az idén, ismerkedjünk meg egy kicsit magával a növénnyel:

Egy sütőtök életútja
Júniusban a farmer elülteti a puha barna földbe a tökmagokat. Eső és napsütés egyaránt szükséges a növekedésükhöz. Hamarosan megjelenik a töknövényke.A növényke tőkévé fejlődik, és sárga virágait elkezdi bontani. A méhek beporozzák a virágokat, szóval a tököcske júliusban elkezd nőni. Augusztustól szeptemberig  a virágok leesnek, és a kis zöld tökkezdemények növekedésnek indulnak. Végül októberben a sütőtök eléri teljes méretét. Amikor narancs színűvé válik, leszedhető lesz. Nagyjából 120 nap szükséges, hogy a kis tökmagból érett növény legyen.
.....akkor most jöjjön egy kis faragási útmutató....
A, A tök kiválasztása
Lehetőleg egy nagyobb, egészséges darabot válasszunk, és soha ne fogjuk meg a tövénél, mert ez károsíthatja, és megrövidítheti az élettartamát. Fordítsuk a tököt a "talpával" felfele, az alján gyakran már rossz, vagy a héja el van vékonyodva, és apró lukak éktelenkednek rajta, akkor ne vegyük meg!Ha a tököt nehéznek érezzük, és megrázva valamilyen mozgó folyadék gyanúsan rázódik benne, az már azt jelenti, hogy rohad. Az egészséges tök, még ha mérete óriás is, belül üres, és csak magokkal telt, azaz soha nem nehéz.
B,Faragási előkészületek
Faragó szerszámok nélkül is lehet próbálkozni, de túl komoly sikert nem várhatunk.Mivel a tök gömbölyű, az egyszerű bicskával vagy késsel komoly kézügyesség kell, hogy jópofa formára faraghassuk, ugyanis nehéz görbe formákat kifaragni velük. Egy kis kézifűrészre, fúróra, kerek vájószerszámokra mindenképpen szükség van.Persze, ha nincsenek, akkor is meg lehet oldani a faragás nehézségeit, csak a végeredény nem lesz annyira impozáns.Ebben az esetben törekedjünk csak az alapformák kivájására.
Rézsút tartva a kézi fúrót/éles kést/ bicskát vágjuk le a "kalapját" a töknek. Álljunk ellen a kísértésnek, hogy a nem tökéletes formájú kalapot  kivétel után farigcsáljuk, mert utána beesik a tökbe... távolítsuk el a tökben található magokat, figyelem, nem kell kidobni! Megtisztítva hagyjuk őket száradni, majd sózzuk be, és egy alumíniumfóliára téve, kis olivaolajjal lecsepegtetve mehetnek be a sütőbe, kiváló házi tökmagcsemegeként fogyaszthatók. A vájókanalakkal egy kicsit kitisztíthatjuk a tök belsejét, de ne legyen túl vékony a fala, mert akkor hamar megtöpped.
C, Faragás
Sokféle mintával próbálkozhatunk, a neten se szeri se száma az ilyeneknek. A mintákat alkoholos filccel rajzoljuk át a tökre. Ha nem akarunk rajta később nyomokat a filcről, lemoshatjuk alkohollal, vagy egy szúrószerszámmal felvéshetjük a filc helyett, ez azért is jó, mert az a vájószerszámnak már egy megfelelő vonalat, amelyen tudjuk mozgatni. A legkényelmesebb fúrni a mintákat, de ha nincs kis fúrónk, akkor vájnunk kell, ami mindig nehezebb.
Egyik kezünkkel támasszuk meg a tököt, és üljünk vele egy vonalba le az asztalhoz. A jó megtámasztás alapja a biztos vágásnak. A mintáknál érdemes középről kifele haladni, mert minden kivágással a tök gyengül kissé. A javításokat érdemes gyertyafénynél végezni, tegyük bele a gyertyát, kapcsoljuk le a villanyt, és akkor sokkal jobban látjuk, hogy mit kell még rajta farigcsálni.
D, Tartósítás
Tegyük be a kifaragott tököt egy kád hideg vízbe, a faragott részével lefele. A tök úszni fog a vizen, és közben teleszívja magát vízzel, egészen kemény lesz. Ha  a tököt hosszabb távon akarjuk megőrizni, egy kis vazelinnel( petroleum jelly) kenjük be a megfaragott részeket, ez megakadályozzal a víz kipárolgását. Egy kevés cloroxot téve a tök fürdővizébe megakadályozhatjuk a penészedését is.Ha a hideg vizes kezelét túl macerásnak tartjuk, akkor akár egy másik szobanövény, spricceljük a tököt minden nap, hogy friss maradjuk, hideg vízzel.
E. Kivilágítás
Egy nagyobb gyertya megteszi, ebben az esetben a tök kalapját le kell venni!Ha az aljára egy nagyobb körben lukat vájunk, egy égőt is bele lehet helyezni, ezután már el lehet játszani különböző színű lámpavariációkkal.
(forrás:Walt's Pumpkin Carving Secrets, válogatta és fordította Phoebe)
HAVE FUN!

Tökfesztivál

Tökfesztivál

2010. okt. 31. 2:29 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: halloween

A Halloween közeledtével őszköszöntő fesztiválok sora veszi kezdetét. Az ősz, a termés, és a jelmezes mulatságok ünnepe ez, és mindenki igyekszik kiélvezni a szép időt. A családok gyakran valamelyik közeli farm őszfesztiválját választják hétvégi programnak.
Ma mi is ellátogattunk egy ilyenre, a marylandi Butler's Orchard-ra. Az ilyen típusú kertészetek amellett, hogy egész évben árusítanak, gyakran rendeznek hasonló, tipikus rendezvényeket, amelyeken hagyományos régi falusi játékok, állatsimogató, kézzel eszkábált csúszdák, tökbombázó( Pumpkin Cannon) szénadobáló (Hay Loft), kukoricalabirintus( Corn Maze), szénásszekér-utazás(Hayride), tökszedés(Pumkin picking), kézműves és egyéb foglalkozások, na és hagyományos all-american ételek várják a látogatókat.
A szénás szekeret lovak helyett egy traktor húzza, a tökföldön van a megálló, ahol mindenki kiválaszthatja a neki legjobban tetsző darabot, utána visszaszállhat a szénás szekérre, amelyik egy nagy kört téve visszaviszi a kiindulási helyre, ahol a tököt lemérik, és ki lehet fizetni.
(A képeket nagyban is meg lehet nézni, tessék rájuk kattintani!)
 
 
Hatalmas élmény egy kisgyereknek a tökföld, a kukoricalabirintus, nem beszélve arról, hogy tanul is valamit a természetről.
Az idei lámpásnak való már a szekéren utazik, ahonnan ilyen csúfságokat lehet látni:

Rengeteg jópofa és egyszerű játék várja a gyereket, amit ebben a gépesített, digitális világban nagyra tudok értékelni.
 
A homok helyett az idei mezőgazdasági vásáron szójabab-homokozó várta a gyerekeket, itt pedig kukoricaszemekkel volt megtöltve a homokozó.

A John Deere az egyik legjelentősebb mezőgazdasági gépgyártó, hasonló rendezvényeken mindig jelen van, és a leendő kis gazdáknak kínál szórakozást a nekik tervezett kis ride on játékokkal, és a traktorcsúszdával, ami mindig nagy öröm:
 
A hatalmas kézzel épített csúszdák voltak a legizgalmasabbak kicsinek és nagynak. A szélső, a belly bouncer, vagyis hasrázó egy hatalmas műanyag rücskös csőből, és az épített részből állt, szerintem én voltam az egyetlen, aki alig várta, hogy vége legyen:
 
A férfiak kedvence egyértelműen a tökágyú volt:
 
A kukoricalabirintusban igyekeztünk megtalálni az utat kifele:

Ezután jött az istállós mulatság, de gyűrűre, cipőre és gyerekre nem vállaltak felelőséget:
 
A játékok közül az abszolút kedvenc a Rubber Ducky Derby volt, ahol gumikacsákat kellett jobb belátásra bírva úsztatni egy pályán vízsugár segítségével.
 
Tettünk egy kört a tökhintóval is az erdőbe:
 
Játszottunk mindenféle bedobós játékkal, megméretzkedtünk:
 
Megcsodáltuk az állatsimogatót és a dekorációt:
 
Nagyon elfáradva indultunk haza, de tele élménnyel.

A CNN vicces tanácsai

Az amerikaiak ülnek az adósságaikban. A kreditkártyájuk annyira hozzátartozik a mindennapjaikhoz, mint a buszbérletük, vagy a mobiltelefonuk. Egyrészt szükség is van rá, ebben az országban, ha valaki nem rendelkezik kreditkártyával, és megfelelő credit history-val, melyben a tartozik és követel oldal viszonylagos rendben áll, akkor már nem is ember.
De vizsgáljuk meg, miért is olyan életbevágó a kreditkártya minél előbbi megszerzése, és fenntartása?
A kreditkártyával az illető fizet, de nem a saját zsebéből, hanem a bankéból, majd bizonyos időközönként visszautalja a kártyájára a pénzt, így kiegyenlítve a banktól kölcsönkapott összeget. A kreditkártya elengedhetetlen kelléke az életnek, hiszen anélkül nem tudja fizetni az illető a háza részleteit, az autója részleteit stb. Nem is áll vele szóba senki, ha nagy kiadásra készül, lakásvétel, esküvő, autó, cégalapítás, ha nincs kreditkártyája megfelelő credit history-val. Azaz egy bevándorló nagyon is törekszik, hogy egy bank szóba álljon vele, és vállalja az első kártyája kibocsátását.
Hol lehet elúszni?
Elég egy kártyát beszerezni, és viszonylag netten tartani rajta a kiegyenlítéseket, a különböző konkurrenciabankok pillanatokon belül megtalálnak majd, és mindenféle kecsegtető ajánlatot tesznek, kreditkártya nyitására, mint 100 dollár ajándékba a számlanyitásért, vagy 50 dollárig ingyenesen lehet vásárolni stb. Így aztán az embereknek sok kártyájuk lesz, és a sok kártya vásárlásra csábít. Sokkal több vásárlásra, mint a debit kártya, amely azonnal leemeli az összeget az illető számlájáról. Nem muszáj a banknak a teljes összeget visszaadni, csak egy részét az elköltöttnek. Itt szokott aztán a probléma jelentkezni. Az amerikai egyszerűen mindent megvesz, ami megtetszik neki, mert nem kell közvetlen felelősséget vállalni, a sok kreditkártya közt semmire. Nem azt kezdi nézni, mennyi a pénze ténylegesen(addig nyújtózz, amíg a takaród ér elv), hanem, hogy mennyi hitelkeretet meríthet ki.
Mikor lesz a dolog nagyon kellemetlen?
Ha valaki elveszti a munkáját, és nincs állandó pénzforrása, nincs miből visszafizetni a kiegyenlítéseket, és szép lassan, de biztosan eladósodik. Nincs olyan amerikai, aki ne fizetne mortgage-ot, azaz lakáshitelt, ami egy elég nagy összeg, és akkor ezen felül a kényelmes életmód kellékei, és az impulzusvásárlások....végeredmény: csőd.
Mi a megoldás?
Se szeri se száma az olyan műsoroknak, cikkeknek, workshopoknak, amelyek a nagyon eladósodott embereken próbálnak segíteni. Az emberek azonban nem éltek soha olyan körülmények közt, és a válság előtt kevéssé talákoztak olyan helyzetekkel, amikben igazán megtanultak volna spórolni.
A CNN Bottom Line című műsora ma bemutatott egy párt, aki három év alatt kimászott a 88 ezer dolláros adósságból. A sztori nagyon ismerős, ment a szekér, és ki a pénz az ablakon a kreditkártyák jóvoltából...aztán egyszer csak a férfi elvesztette a munkáját, és kicsúszott a lábuk alól a talaj. Megkérdezték a párt, milyen tanácsokkal segítenék a többi hasonló cipőben járó társaikat? A pár olyan dolgokat mondott, amiket teljesen természetesnek vesz a magyar szocializmusban nevelkedett mai felnőtt. Ilyenek hangzottak el: vezessenek könyvet a kiadásokról (háztartási könyv, ugyebár),tegyék félre azokat az állandó dolgokat, amiket ki kell fizetni (rezsipénz, ismerős, nem?), ne azt vegyék meg, ami megtetszett, hanem azt, amire szükségük van. Ez utóbbin már mosolyognom kellett. Nekem természetes, hogy azt veszem meg, ami kell, és nem azt, ami megtetszik, de nem kell. Persze, megtetszhet egy hajcsat, vagy egy tábla csokoládé, esetleg egy tusfürdő, és talán meg is veszem, de ha nincs pénzem, nem fog megtetszeni az LCD TV, meg a bőr ülőganitúra, meg a 100 dolláros póló, mint az amerikaiaknak.
Valahol a mértéktartással is baj van náluk. Van egy ismerősöm, a férje rengeteget keres, amerikai, és mégis állandóan az adósságát hajtja. Nemrég átköltözni kényszerültek egy kisebb lakásba, mert már nem bírták fizetni, a nagyobbat. A költözésnél rengeteg dolgot kiselejtezett az asszony. Volt vagy húsz esernyőjük, öt kis sámlijuk a gyereknek, megvett és fel nem vett ingek, ruhák, ugyanolyan játékok...elfogadtam egy kis sámlit tőlük, és megkérdeztem, mivel tartozom, akkor derült ki, hogy még van nekik öt, és semmivel, csak vigyem már. Értetlenül álltam az ügy előtt, mi a fenének kis sámliból öt?Ha másutt kell, hát megemeli az ember és odaviszi. Ők nem így gondolkodnak.
A CNN műsora tovább ontotta a tanácsokat, úgy mint, ha lehet, csökkentse az eladósodott illető az eating out-ját, talán viccesnek találja ezt egy magyar ember, aki mondjuk egy hónapban kétszer megy étterembe, de az amerikaiaknál ez életmód kérdése. Ne vegyen meg rögtön valamit, aludjon rá egy pár napot, és gondolja át - ez is elhangzott a műsorban. Ezen is elmosolyodtam, amikor eszembe jutott az áruházakból kiözönlő shoppingoló tömeg, és az ötösével megvett Calvin Klein farmerok, meg a tízesével vitt pólók...Aztán a cloth drop-nál (ruhaledobó) felhalmozott már selejtnek nyilvánított ruhazsákok.
Furcsa, hogy egy kontinensnyi embernek a TV-ben kell olyan elemi dolgokat elmesélni, amit egy átlag magyar nyugdíjas a gyakorlatban sikerrel alkalmazott évtizedeken keresztül. Választás híján.

A "melting pot" hátrányai

 

2010. aug. 28. 16:57 - írta Phoebe

8 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: rosszdolgok

Őszintén szólva csoda, hogy eddig megúsztuk. Tele van a házunk indiai és bangladhesi jószomszéddal.Mindkettő tisztaságáról szereztem némi ismeretet.
Most azonban,- a management szerint-, egy lakót ki kellett költöztetni, mert úgy elszaporodott nála a csótány, hogy elöntötte az épületet...három hete a szomszéd magyaroknál és nálunk is megjelent. Mivel minden rovartól irtózom, kizárólag altatóval tudok aludni azóta,és kétségbeesetten keresem a megoldást. Az exterminator egy héten egyszer-kérésre- jön a kis géljével, de úgy veszem észre a csótányok kiröhögik a dolgot.Nappal nem, vagy elvétve látni őket, de éjjel sajnos nagyobb az aktivitásuk. Beszereztem csótánymotelt, és bórsavport is, kényszeresen takarítom a morzsákat, és neten már több tonna "szakanyagot" elolvastam... Éjjelente elemlámpával felszerelkezve indul a "roachhunting", na nem én csinálom, a férjem küldöm, mert őt egy picit sem undorítják a "kollégák", ahogy ő hívja őket. Az irtó szerint igazából mindegy jelenleg mit csinálok, mivel mindenhol van a házban.
Leéltem jó sok évet panelban, de soha nem volt bogárproblémánk, mint itt. Az előző lakásban, ami erdőre nézett, állandó szöcskeinvázió volt, a szöcskék kintről jönnek, és nem aranyosak, hanem nagy pókszerűek és varangyszínűek, májustól szeptemberig várhatóak. A hatalmas nyári páratartalom és annak a lakásnak a sötétsége miatt moly is volt, attól szerencsére nem undorodtam, nem is olyan szapora, mint a csótány, így azokat magam kiirtottam.Komolyan, már csak a bedbug hiányzik a tárházból, és ugye pár hete jártak itt ellenőrizni, mert azt is találtak az épületben.
Az ázsiaiak főzési szokásait viszont nem lehet kiirtani, és a rettenetes koszt sem, ami némelyik lakását uralja, illetve egyeseknél a csótány szent állat, és ezért semmit nem tesznek az elszaporodása ellen, márpedig egy nősténytől 4oo kiscsótány özönölheti el a területet...Most várom a csótánykibocsátó szomszéd kiköltöztetését, és csak remélni tudom, hogy a probléma tartós irtással megszűnik.Persze jellemző a managementtől, hogy nem árulják el, melyik lakásból jönnek.Pedig nem mindegy, hogy az elsőről, vagy a negyedikről érkeztek, a probléma nagyságát fel lehetne mérni.Fene a diszkréciójukat.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kultúrsokk visszafele?

Kultúrsokk visszafele?1.

 

2010. okt. 27. 23:53 - írta Phoebe

10 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: kultursokk

Megdöbbentő élményben volt részem, kultúrsokk ért a saját hazámban. Ez volt az első év, hogy bizonyos dolgok, amik mindig is hasonlóan zajlottak Magyarországon, nem automatikusan kerültek bele a magyar fiókba az agyamba, hanem megrökönyödtem rajtuk. Az ok valószínűleg a sokkal pozitívabb itteni példa ezekben az esetekben.
Hazafele a repülőn néhány Nők Lapját olvastam. Az egyikben a most Németországban élő Gryllus Dorka mondott egy nagyon okosat, mikor megkérdezték tőle, jobb lenne-e Magyarországon élnie?
"Amit itthon normálisnak érzünk, az másutt picit sem az. Normális az, amiben egy adott helyen megállapodnak."
Ekkor jöttem rá, mi történhetett. Amit, amíg otthon éltem, összehasonlítási alap nélkül, normálisnak fogadtam el, az nem biztos, hogy az is.
Mik történtek?
Gyógyszertár: este nyolckor szükségem lett volna egy recept nélküli szerre. Itt egyszerűen elautózom a legközelebbi CVS-ig, besétálok leemelem a polcról, és megyek haza. Tudtam, hogy otthon ez nem lesz egyszerű menet, szerencsére sikerült is megtalálni az ügyeletes gyógyszertárat, viszonylag gyorsan. Ám utána jött az, ami nem esett jól. Ha otthon lennék, akkor sem esne jól, de legyintenék rá, ah, ez így van, így normális. Igen, csakhogy nem így normális.
Csengetek. Öt perc múlva, már kissé elárvultan állok ott, én és mögöttem egy öttagú család, mire kijön a hölgy.- Jó estét, -köszönök. Válasz nincs. Hát mondom tovább. Mikor elmondtam, még mindig nincs válasz, bevágja a gyógyszertár kiadóablakát, és elviharzik. Öt-hat perc csend. Nem tudom eldönteni, hogy visszajön-e, mivel egy árva szót sem szólt hozzám, vagy vissza sem jön? Mögöttem a család egyre türelmetlenebbül topog. Visszajön,- 1800 ft lesz-szól hozzám, első és utolsó ízben. Kifizetem, majd én köszönök. Ő nem.
Gyerekügyelet: A gyerek egyből belázasodott az út után. Nyilván nincs otthon körzeti orvosunk, miután egyre inkább fájlalta a torkát, randán köhögött, kihívtam az ügyeletet. Amerikában nincs ügyeleti szolgálat, de el lehet vinni a közelbe egy nonstop orvosi szolgálathoz a gyereket bármikor, és mindig nagyon készségesek, és szülőnyugtatóak. Már a telefonban jelzem, hogy a kapucsengőnk jó ugyan, de le kell, hogy szaladjak a kilencedikről, mert a beengedő nem.
Megérkeznek, kb fél óra múlva, nyomják a csengőt, kiabálok, hogy szaladok le, lélekszakadva liftezek le, talán három perc telik el. Ötven körüli orvosnő, nem viccesen megjegyzi, hátha tovább váratott volna egy percet, bizony elindultunk volna vissza a kocsihoz. Mit mondjak erre? Elnézést kérek.
Bemegyünk, megvizsgálja a gyereket, elmondom a helyzetünket, és kérem, hogy írjon fel antibiotikumot, mert a gyereknek rendszeresen a fülére megy a dolog. Amint megemlítem, hogy hogyan kerültünk ide, és miért nincs körzeti orvos, egyből nyíltan ellenséges lesz. Kioktató, fennhéjázó, véletlen sem megnyugtató a tónusa. Pár perc után közli:Most olyat teszek, amit egy átlagos magyar gyereknél nem tennék, felírok egy gyógyszert...Édes Isten, hát nem ezért van?Hogyha a gyereknek gyógyszerre van szüksége, akkor felírja? Megköszönöm, kicsit lassan összekészül, vár valamire. Várhat, nincs se borítékom, se hálapénzem. Egy beteg gyerekem van, aki számára luxusnak tűnik feliratni egy antibiotikumot Magyarországon.

 

 

Kultúrsokk visszafele?2.

2010. okt. 28. 0:17 - írta Phoebe

10 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: kultursokk

Megdöbbentő élményben volt részem, kultúrsokk ért a saját hazámban. Ez volt az első év, hogy bizonyos dolgok, amik mindig is hasonlóan zajlottak Magyarországon, nem automatikusan kerültek bele a magyar fiókba az agyamba, hanem megrökönyödtem rajtuk. Az ok valószínűleg a sokkal pozitívabb itteni példa ezekben az esetekben.
Hazafele a repülőn néhány Nők Lapját olvastam. Az egyikben a most Németországban élő Gryllus Dorka mondott egy nagyon okosat, mikor megkérdezték tőle, jobb lenne-e Magyarországon élnie?
"Amit itthon normálisnak érzünk, az másutt picit sem az. Normális az, amiben egy adott helyen megállapodnak."
Ekkor jöttem rá, mi történhetett. Amit, amíg otthon éltem, összehasonlítási alap nélkül, normálisnak fogadtam el, az nem biztos, hogy az is.
Mik történtek?
SZTK 1: Reggeli időpontra megyek az SZTK-ba. Időm van, gondoltam  beugrok a mellékre. Már épp a tetthelyen vagyok, papírülőke nincs, sebaj, eddig sem láttam itthon, de WC-papír sincs. Kiugrok a mellékről, be a gyógyszertárba, ahol előttem két nénivel trécsel a gyógyszerész hölgy. Nekem meg nagyon kéne. Mennem a WC-re. Kb öt perc, mire sorra kerülök, egy tizes papírzsepiért 42 forintot számolnak, gyorsan távozom. Visszamegyek a WC-re, elvégzem a dolgom, jövök ki, és megmerevedek a látványtól. A melegvizes csavarintója a vízcsapnak le van szerelve, és egy parafadugó van a helyén. Sajátos spórolás a melegvízzel.Nem baj, hideggel is lehet kezet mosni, nyúlnék a felszerelt folyékonyszappan adagoló alá...de csak nyúlnék, semmi...hát sebaj, vízzel kezet mostam, ennyit a sok figyelmeztető kiírásról, hogy hogyan szappanozzuk a kezünket mosdóhasználat után, keresem a papírtörölközőt, az sincs.Még jó, hogy marad a papírzsepijeimből. Anyukámnak otthon mesélem, hogy tiszta balkán van az SZTK mosdóban, csak nevet, ugyan már, legalább kinyitották, fél évig zárva volt....
SZTK2: sajátos reggeli mosdóélményem után beesek a váróba, leülök. Hamarosan megjelenik egy idős bácsi. Kedvesen köszönünk egymásnak, jaj de jó, csak ketten várunk. Megszoktam, hogy Amerikában az emberek könnyeden eltársalognak, az időről, mit csinál, hol lakik a másik. A bácsi konkrétan elsorolja a betegségeit, és a patikaárakat, majd elkezdi szidni a dokikat, és hirtelen már 56-ban vagyunk, amikor a mocskos komenisták....Reggel kilenc van.2010. Nem érdekel, mi volt 56-ban, sem most, sem soha. Unom, és elegem van abból, hogy még mindig itt tartunk, és hogy egy idegen bácsi mondja és mondja és mondja.Kérem szépen, mikor lépünk már túl ezen?Nincs még egy ország, ahol két ember egy reggeli rendelésre várva tíz perc után az országban több mint ötven éve lezajlott, sok szempontból még feldolgozatlan és kényes történelmi eseményekről beszélne.
Kínai bolt:Hatkor zár a bolt, lassan hat óra.Ilyenkor Amerikában zárás előtt negyed órával hangosbemondón felhívják a kedves vásárlók figyelmét, hogy zárnak, majd zárás előtt a biztonsági őrök óvatosan kiterelik a népet. Itt egyszerűen bejön egy ember, és lekapcsolja a villanyt, miközben próbálom a gyerekre a téli csizmáját. Ott állok, kezemben az egyik csizmával, gyerek a másikat épp venné le, de nem lát, és még a cipőjét is a ránk szakadt sötétségben keresgéljük, most aztán azt sem tudom eldönteni, vegyem a csizmát, vagy ne, meg sem tudom vizsgálni a sötétben. Mi van, ha bezárnak minket?Lélekszakadva kapkodunk, hogy kiiszkoljunk.Mi történt volna, ha az alpári módszer helyett mondjuk bejelenti a férfi, ha nem hangosbemondón, akkor hangosan?Esetleg megvettem volna a csizmát, és ő nyer 3500 forintot, és urambocsá, ráhúz két percet....

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Kirándulóhelyek Marylandben 1.

 

2010. okt. 25. 1:38 - írta Phoebe

3 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: kirandulasok

Maryland csodálatos hely kirándulási szempontból. Autóval kényelmesen megközelíthető piknikező helyek, kirándulóútvonalak egész seregét kínálja.
Úgy egy hónapja voltunk a Cunningham State Parkban piknikezni Bettyékkel (is), ez a Catoctin hegység egyik parkja, egy kis tó is van a közelben, nyáron csónakázni is lehet, homokos partja van, a közelben egy vízesést is meg lehet nézni, sütögetni, és beszélgetni nagyon kellemes hely.Kis kedvcsináló(nem akartam senki személyiségi jogait sérteni, így csak két képet tudok felrakni, ami általánosabb, kattintásra megnő):


Szintén jó kikapcsolódás a Sugarloaf hegységbe ellátogatni, itt is több helyen le lehet állni kocsival, és túrázgatni. Itt tűzrakó helyek tudtommal nincsenek. Mai látképek:




Nekem az tetszett, hogy maga a táj is gyönyörű a kocsiból a hegyhez vezető úton, farmok, gyümölcsösök szegélyezik az utat, lovakat, teheneket látni nagy nyugalomban legelészni, mezők, szántóföldek, nyugalom és béke. Képek a kocsiból:

 


folyt.köv.

Jet-lag

 

2010. okt. 22. 22:56 - írta Phoebe

10 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: jetlag, utazas

A jet-lag jelenségnek tudtommal nincs még magyar neve.Mindenesetre minden kelet-nyugat, nyugat-kelet irányú időzónát átlépő utat erősen megnehezít minimum három naptól egy hétig terjedően.
A jet-lag nem más, mint a különböző időzónákon való átutazás miatt bekövetkező alvási nehézség és az ezzel járó fáradtság, vagy éjjeli nyugtalanság, megébredés, éhség vagy étvágytalansáh emésztési zavarok. Ha A és B pont közt csak két óra eltérés van, az nem gond, az este és a reggel, az étkezések nagyjából kis eltéréssel hasonló időben zajlanak, a szervezet nem esik ki a ritmusból.
De ha A és B pont közt mondjuk 6 óra az eltérés, mint az amerikai és a magyar főváros közt, azt bizony igencsak megérzi  az utazó.Ebben az esetben Budapest javára hat óra az eltolódás, azaz, amikor valaki nagyon korán kel Washingtonban, mondjuk hatkor, más már az ebédidejét tölti Budapesten, ha telefonon akarok ügyet intézni Washingtonból, azt itteni idő szerinti déletőtt tíz után már bajosan tehetem meg, mert Budapesten már négy óra van délután, és minden zár be...
Mire lehet számítani utazáskor?
Budapestről Washingtonba eleve hosszabb a repülési idő is.Megérkezéskor  Washingtonban délután van, de a szervezetünk a magyar idő szerint már nagyon szeretne aludni. Ha bírjuk, érdemes valahogy nyújtani egy kicsit az ágybamenés idejét, (nekem tegnap nem sikerült, itteni idő szerint hatkor, otthoni idő szerint éjfélkor  eldőltem, mint a zsák.) Természetesen, ha előbb fekszünk, előbb fogunk felébredni, valamikor az itteni éjszaka közepén, és nem biztos, hogy megy tovább az alvás. Ez délelőtti (azaz magyar idő szerint délutáni) fáradtságot fog eredményezni, érdemes készíteni a kávéfőzőt...ja, és ilyenkor vagyunk farkaséhesek pár napig.Sajnos minimum négy-öt nappal lehet számolni, mire átáll a szervezet, de ez az eset még mindig jobb, mintha Washingtonból utaznánk Budapestre.
Ha Washingtonból utazunk Pestre, a repülési időt rövidebbnek érzékeljük, és rövidebb is a szélcsatorna miatt, azonban azzal szembesülünk, hogy mikor Pesten a nép este 11-kor már alszik, addig mi vígan vagyunk, mert a szervezetünk szerint csak délután öt óra van.(Komolyan érdemes ilyenkor bulizni menni, már ha van rá kapacitásunk a hosszú repülőút után, mert aludni garantáltan nem fogunk...) Igen ám, de csak kb hajnal négyre-ötre leszünk álmosak....Reggel pedig a buszok, a szomszéd, a világosság nem lesz tekintettel arra, hogy kb két-három órát sikerült aludnunk. Így aztán meglep minket az ólmos fáradság délutánra, hogy ki tud és ki nem tud aludni, ilyenkor, az egyénfüggő. Én soha nem, így marad a hullafáradtság és következő estéken altatót használtam párszor, most idén először próbáltam a biomelatonint, és nagyon jó, valóban lehet vele aludni, sokkal jobb alternatíva, mint az altatószer.A melatonin egy olyan vegyület, amelyet az agy alvás közben termel, és ha ilyet viszünk a szervezetünkbe, álmosak leszünk tőle, de nem üt ki olyan módon, mint egy altató.(Jet-lag nélküli álmatlanságra is nagyon jó.)Minket az étvágytalanság szokott jellemezni, ha hazamegyünk.
A baj az, hogy muszáj ügyeket intézni, találkozásokat szervezni már a második naptól minimum, hiszen az időt ki kell használni, viszont egy kifacsart citromhoz hasonlító lényként bizony nem könnyű sokszor rohangálni.Ha hosszabb időre utazunk, érdemes az első pár napot valóban pihenéssel, lustálkodással, minimumprogramokkal tölteni.

Are you ready to explore the United States?

 

2010. okt. 3. 19:04 - írta Phoebe

2 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: nyelvtanulás, termékek

Én teljesen függő lettem... az úgy kezdődött, hogy megláttam a játékosztályon ezt a V-tech USA Explore and Learning Map-et, elkezdtem nyomogatni, és azonnal tudtam, hogy kell egy ilyet vennem a gyereknek, aki ha később már jobban tud angolul, felfedezheti hazája államait...
Aztán hazahoztuk, és elspejzolás helyett valahogy elöl maradt. Nagyon jó! Alapfunkcióként az államok csillaggombját megnyomva egy kifejezetten emberi hangú(nem a szokásos robotjellegű), kiváló intonációt  használó hölgyhang elmondja az államok nevét helyesen, azaz nem a magyar beidegződés és földrajzórákon tanult "Arkanszasz", hanem helyesen "Arkanza", vagy "Illinojsz" helyett "Illinoj" , vagy "Mérilend" helyett "Marilend" az ejtés, és így tovább...
Ha már nagyjából el tudjuk helyezni az államokat, megtudhatunk róluk érdekességeket is, és persze van pár kifejezetten gyerekeknek készült funkció. Egyes államokra jellemző állatfajtákat és növényeket is megismerhetünk, mit lehet az államokban csinálni (State Fun), gyakoroltatja az államok szomszédait, és az államok méretét is hasonlítgatja egymáshoz.Sőt, még meg is dícsér, ha eltaláljuk a könnyű kérdéseire a választ.
Olvasni tudó gyerekeknek, és Amerika-rajongó felnőtteknek nagyon ajánlom. Online is beszerezhető, például az amazon.com-on.