Wednesday, December 22, 2010

A kilöttyintett kávé

Kicsit eltűntem, ünnepek előtti rohangálás, évösszegzés, ilyesmi.
A mai napom különösen érdekes volt...délután kicsit kifacsarva érkeztem a Starbucksba, és éreztem, hogy egy White Chocolate Mochat meg kell innom....
Közben a lánykám ügyetlenkedett mellettem, melynek következtében a már megkapott, fedeles kávémat véletlenségből fejreállítottam, és egy része a padlón végezte.
Piros arccal néztem körül, kerestem a nemlétező papírzsebkendőmet, és nagyon szégyelltem magam. Odamentem a pulthoz, és szóltam az eladónak, várva egy kellemetlen megjegyzést, vagy egy arcvágást...Természetesen azért szóltam, hogy adjon valamit, amivel felszedjem....Értetlenül mosolygott, és mondta, hogy adjam vissza a kávém, csinál másikat. Hitetlenkedve hebegtem.
Hirtelen rájöttem, hogy megint két világ talákozott, az egyik, amelyben úgy szocializálódtam, hogyha az iskolában leejtettem valamit, annak nem jó következménye volt, vagy ha egy boltban levertem valamit, minimum megfizettették, és még érzékeltették is, hogy rosszat csináltam. És itt a másik világ, ahol ezek a dolgok nem számítanak. Egyrészt, mert nem fontos. Nem ez a fontos. Másrészt, én vagyok az, aki fizet, ezért ha kilöttyintem a kávét, noha az az én hibám, felajánlanak egy újat, és természetesen a személyzet dolga, hogy feltakarítson. Mert tudják, hogy jövök máskor is, és otthagyom a pénzem.
A hosszú délutánban a lányom valahol elhagyta a sapkáját...Jól megdorgáltam, ő pedig görbülő szájjal követett a hatalmas vásárló tömegben. A kávézóban arra gondoltam, többet nem fogom ilyesmiért megdorgálni. Mert tényleg nem fontos, van még neki két sapkája otthon, kicsi még, és főleg, mert szeretném, ha felnőttként, ha kilöttyint egy kis kávét a földre, ne érezze világvégének.
Inkább többet mondogatom neki, hogy ügyes vagy, jól csinálod, szép ez a rajz. Nincs több jó, de, semmi baj, de....Ha addig élek is, eltanulom az amerikai mentalitásból a jót, és akkor már megérte itt lennem. Hátha egyszer majd sikerül rossz érzés nélkül mosolyognom azokon, akik a kákán is csomót keresnek.

No comments:

Post a Comment