Sunday, July 31, 2011

2011. július-augusztus

2011. aug. 4. 0:34 - írta Phoebe
Vajon milyen plakát van az amerikai postán, a falon? Őszirózsás dísztáviratos? Kedves postás integet a kocsijából? Legújabb bélyegek plakátolt változata?
Ugyan dehogy. A félelemgyár még a postán is működik, a gyanús küldemények vagy levelek nevű plakát van kint. A meglepő számomra, hogy ezek után az amerikaiak nyugodtan és boldogan élik a hétköznapokat, és szerintem magasról tesznek rá az óvintézkedésekre. Ha folyamatosan farkast kiáltanak, egy idő után már senki nem veszi komolyan a hatóságokat.
Na de mégis mi számít gyanúsnak?
-a plakát szerint gyanús a külföldi bélyeg...
-elírt címzés, beleértve, ha az illető mondjuk nem névre küldi a levelet, hanem valamely titulusra
-ha nincs feladó
-ha oda van írva valamilyen speciális felbontásra vonatkozó restrikció, mondjuk személyesen csak egy illető bonthatja fel
- a papír elszíneződése, zsíros folt a borítékon, vagy kristályos üledék
-túlzott ragasztgatás
-túl kemény a levél, vagy alaktalan
-furcsa a szaga
-csálé vagy nem egyenletes a formája
Mit kell ekkor tenni?
1. Nem szabad rázogatni. 2. azonnal el kell szeparálni 3. Se kinyitni, se szagolni, se megízlelni(!) nem szabad 4. hívd a helyi rendőrséget
Képzeljük el a következőt! A nagymama, Magyarországról szeretne küldeni a kisunokájának egy kis könyvecskét. A bélyeg magyar lesz, azaz külföldi. A nagymama nem tud angolul, ezért elírja a címet. Felhívja a figyelmet,hogy csak a kisunoka nyithatja ki a borítékot (restictive mark). Rárajzol egy virágot a gyereknek(elszínezi a papírt), közben süteményt eszik, és véletlen rámorzsázik a borítékra (zsíros folt), hoppá, a porcukor is rászóródott, remegő kézzel úgy-ahogy lesöpri(kristályos üledék). Jól leragasztja, hogy nehogy a kisnyugdíjból vásárolt könyvecske elvesszen út közben, vagy a magyar postából kiindulva félti, nehogy kilopják. A levél túl kemény lesz, és mivel a könyvön kívül egy kézzel írt levél is van a borítékban, meg egy matrica a kisunokának, mindez kimeríti az alaktalan és egyenetlen jelzőt is.Végezetül, ahogy még jó régen tanulta, rácseppent a borítékra egy kis levendulaparfümöt, hogy jobb legyen az illata(anno a nagypapával is így levelezett, amikor az még udvarolt).Természetesen nem ír rá feladót, hogy igazi meglepetés legyen...
Szegény kölök várhatja a nagymamától a könyvecskéjét....



2011. aug. 3. 9:04 - írta Phoebe Egy olyan országban, ahol a fogyasztás nagyon magas szintű, a használt dolgok mennyisége is többszöröse a magyar környezetben megszokottnak. Ugyanakkor az amerikaiakra nem jellemző a kidobálás, nem véletlen virágzik ebben az országban a home organizing business, vannak szakértői a témának, sőt, TV-műsorokat is szentelnek egyes nagy házakban levő elképesztő mennyiségű szemét és tárgy felhalmozóinak "megmentésére". A másik ok, amiért virágzik ez az üzletág, erre tegnap egy jóbarátom is rávilágított, egy átlag amerikai úgy öt évente költözik, sokkal mobilisabb a munkavállaló errefele, mint otthon. Minden költözés kidobálással jár. Nagyon gyakran a költöző nem viszi a bútorait a másik államba, hanem megveszi újonan ott, itt pedig eladja.
De hogyan?Magyarországon még csak az utóbbi években kezd a teszvesszel és a vaterával beindulni valami, ami itt már nagyon régóta működik, a kisközösségi cserebere, pénz alapon. Ha valakinek nincs szüksége valamire, akkor természetesen adományozhatja, erre millió egy lehetősége van. A ruháit bedobhatja a minden sarkon álló Clothes and Shoes Donation konténerekbe, a többi holmiját elviheti a legközelebbi thrift store-ba, vagy ha nagyon lusta, a kuka mellé, és már kész is van. Az emberek azonban szeretnek arra gondolni, hogy azok a tárgyak, amiket egyszer szívesen használtak, nem a kuka mellett kötnek ki, hanem jó kezekbe kerülnek.
Erre való a craigslist.org, ami helyi közösségek cserebere és hirdetési fóruma.Teljesen ingyenes a használata. Mivel kisközösségek hirdetnek, kis földrajzi távolságban, így a postaköltség helyett az eladó és a vevő egyszerűen megbeszél egy időpontot, és a vevő helybe megy a megvásárolandó termékért. A meglepő az, hogy a Craigslist Budapesten is jelen van, csak éppen senki nem tud róla és senki nem használja, pedig kiváló lehetőség lenne mindenki számára.
  • A craigslisten kategória szerint lehet eladni pl gyerekholmit, vagy bútort, hobbitermékeket, ruhákat stb.
  • Van szolgáltatási része is, óraadás, vagy takarítás vállalása stb. Munkáltatók is használják.
  • A jó benne az, hogy akkor is lehet hirdeti, ha keresünk valamit, a wanted szekcióban.
  • Társkereső része is van.
  • Van egy Ingyenes rész is, ide teszik fel azokat a holmikat, amiket sajnálnak kidobni és még másnak jól jöhet.
  • Külön szekció a moving sales-garage sales ami egyszerűen ismeretlen otthon. Mint mondtam, itt a költözés munka miatt gyakori és egyik államból a másikba nem cipelnek dolgokat. Ha lakásban laktak, egyszerűen kiárulják a holmijaikat (ha házban, azt lezárják vagy kiadják, de itt, aki lakásban lakik az szinte mindig bérel).Ez a moving sale.
  • A garage sale kicsit más, általában egy nagytakarítás eredményeként előkerül egy csomó dolog, gyakran a tulajnak is ismeretlen(!), amire nincs szükség. Ezeket összegyűjti, és mond egy időperiódust, szinte mindig hétvégén pár óra erejéig, amikor meg lehet nézni a dolgokat, és vásárolni belőlük. Elképesztően jó dolgokhoz lehet hozzájutni pár dollárért, mert sokszor még bontatlan dolgok is előkerülnek a basementből...
A craigslist a legnépszerűbb kisközösségi oldal (a linkre kattintva egy kis humoros hirdetésangolt találhattok, érdemes). Vannak consignment shop-ok, ez a bizományi otthon, aminek itt nagy a keletje. Itt is úgy van, hogy akkor lát pénzt valaki a dolgaiból, ha azt a bolt eladja.
De vannak olyan boltok, ahol készpénzt fizetnek helyben a bevett termékekre.
  • Ruhákat a Buffalo Exchange vagy a Plato's closet franchise alapú bolthálózatokba lehet vinni, itt persze kiválogatják, hogy megfelelően trendi legyen, szóval nagyon ócska holmikkal nem érdemes próbálkozni.
  •  Kinőtt gyerekruhákat vesz be a Kid to Kid és a Once Upon a Child bolthálózat, mely szintén több államban van jelen.
  • Könyveket a Half Price Books hálózatba lehet vinni, ahol szintén helyben fizetnek értük. Ennek nemesebb változata a betterword.com, ahol használt könyveket megvesznek, és online eladják, ezzel segítve a analfabétizmus felszámolási programokat is a világban.
  • Megunt CD-ket a cashforcds.com-nál lehet eladni. A dolog úgy működik, hogy online az eladó bemondja, hogy mije van, a bolt ad rá egy ajánlatot, ha ezt elfogadja az eladó, a bolt ingyen borítékot küld, amiben ingyenesen elküldi a bolt raktárába a megunt CD-t az eladó, a bolt pedig online árulja. Az EB Games Store-ban egyszerű besétálás után is el lehet adni, vagy store-creditet igényelni, és levásárolni az árát.
A következő részben a swapping-ról írok ami gyakorlatilag a barter, és itt nagyon virágzik.
(Forrás: a készpénzes boltok szekciójához a Womas World, March, 2oo9 cikkét használtam fel, a craigslisthez pedig saját több éves vevői és eladói tapasztalataimat)



2011. aug. 3. 8:06 - írta Phoebe Forrás: Season 3. The One with the Jam
Emlékeztek arra a részre, amikor Monica úgy akarja túltenni magát a Richarddal való szakításon, hogy lekvárt tesz el, aztán túl drágának találja a lekvárosüvegeket, és új tervvel áll elő:gyereket akar donorspermával. Ekkor derül ki, hogy Joey is a spermadonorok közt szerepel....

MONICA: Joey, this is you!
JOEY: Let me see. Oh, right.
RACHEL: When did you go to a sperm bank?
JOEY: Well, right after I did that sex study down at NYU. Hey, Remember that sweater I gave you for your birthday?
CHANDLER: And that's how you bought it?
JOEY: Noooo, that's what I was wearing when I donated. I'm kinda surprised there's any of my boys left.
MONICA: Well, honey, it is pretty competitive. I mean I've got an actual rocket scientist here.
JOEY: Maybe, I should call this place and get them to put my 'Days of Our Lives' on here. You know, juice this puppy up a little.
Joey "anyagából" egyetlen egység sem fogyott, szóval az a terve, hogy be kellene írni a leendő szülőkhöz kerülő önéletrajzába a Days of Our Life-ban nyújtott feledhetetlen alakítását, hogy "felturbózza" az esélyeit. Ezt jelenti a juice up kifejezés valaminek energiát adni, érdekessé tenni, felturbózni.(Mindez szleng, szóval ne az értekezleten próbáljuk először használni.:D)



2011. aug. 1. 23:19 - írta Phoebe Amerikában se szeri se száma a folyóiratoknak, némelyik neve Magyarországon is ismerős, mások híre nem jutott el a tengeren túlra.
Arra gondoltam, egy rövid sorozatot indítanék ezeknek az újságoknak az ismertetéséből, hiszen soknak van online elérhetősége is, és így akár otthonról is hozzáférhető bizonyos tartalom belőlük. Bízom benne, hogy azok, akik nyelvet akarnak tanulni, is hasznát veszik, azok pedig, akik külföldi pletykákat szeretnének eredetiben olvasni, vagy komolyabb témákban böngészni, kapnak egy nagy adag linket, amelyekből biztos vagyok benne, hogy sok teljesen új lesz.
Most egy nagyon könnyeddel kezdem, a Woman's World magazinnal, aminek az egyik érdekessége, hogy a weboldala a kőkorszakot idézi, gyakorlatilag feliratkozáson kívül semmire nem jó, meg lehet nézni, hogy milyen az újság kívülről.
 A Woman's World kísértetiesen hasonlít a Kiskegyedre, még a két újság piros logója is igencsak hasonlít, pedig nincs közük egymáshoz, a Woman's World csak az USA-n belül jelenik meg.
Tematikájában is hasonlatos, az biztos, hogy minden hétre jut egy szuper-fantasztikus-tuti fogyókúratipp, természetgyógyászati csodaszerek, foglalkoznak apró boldogságnövelő trükkökkel, persze azokkal, amiket mindenki ismer, van gasztrorovat, romantikus regényrészlet, sztárok ruhái és hajdivata, egyszóval semmi komoly. Amolyan strandra való olvasmány, és a jó benne az, hogyha pár példányt elteszek, és előveszem két hónap múlva újként olvasom, annyira nem hagy nyomot, és annyira egyforma minden lapszám.
Az újság tárgyi minősége is elég gyenge, de sok kép és kis rövid cikkek vannak benne. A címlapmodellek mindig mosolyognak, az újság borítója mindig színes, azt kapjuk, amit ígér, könnyed női témákat, jelenleg $1.79-ért.
Néhány lapszám:

  
Elképesztő leleménnyel tudják variálni hétről hétre a fogyókúratippeket, ugye?
A logónak van egy érdekessége, a Woman's World nagybetűje mellett kis fehérrel szerepel a szlogen "a great week made easy", felül a kis sárga árkarika, és nagyon halványan lehet látni egy fekete írást a Woman's felirat felett: God Bless America, felette a dátum. Még egy ilyen igazán könnyed újság sem felejti el "megáldani" a földet, ahol a vevőköre hozza a bevételt.
Nyelvi szint: középfok alatt is sikerélmény lehet, rengeteg rövid cikk van benne, azaz könnyű akár szótározni, de a cikkek szóanyaga sem nehéz. Nagyon alkalmas az idiomatikus angol tanulására.



2011. júl. 29. 22:23 - írta Phoebe Ernő László neve nem cseng ismerősen kishazánkban, azonban ismerősebben cseng az USA-ban, kozmetikai körökben. Ő ugyanis egy olyan kivándorolt hazánkfia, aki a század elején a királyi család nőtagjainak arcát szépítette, majd ezen felbuzdulva meg sem állt Amerikáig.
Ernő László foglalkozására nézve bőrgyógyász, bár ez utóbbi tézis napjainkban már csak legendának tűnik. Állítólag ő volt az, aki kikísérletezte az első naptejeket, aki férfiak és tinédzserek számára is készített termékeket, és különböző rituálékat írt elő a pácienseinek a bőrük minőségének feljavítása céljából. Mondanom sem kell, büszkén olvastam mindezt Lászlóról.
Sajnos azonban már a cége weblapján is akkora blődség áll, ami mint laikusnak is szemet szúró, és kisebb kutatások után kifejezetten rosszul kezdtem érezni magam, hogy a kozmetikai cég magyar nevet visel. László "rituáléja" tulajdonképpen nagyon egyszerű: az arc nagyon meleg vízbe való megmosása szappannal. Nos a nagyon meleg víz egészen biztosan nem használ a hajszálereknek, a szappant pedig már az én gyerekkoromban kivonták a forgalomból a szárító hatása miatt...Sajnos a honlap ebből a századból való, és büszkén hirdeti a "módszert". Mindenesetre ez a "módszer" segített Stefánia hercegnőn, László pedig egyből megalapította a tudományos Kozmetológiai Intézetet ezen felbuzdulva.1937-ben Hollywoodba ment, ahol többek közt Greta Garbo, Audrey Hepburn, Ava Gardner is tőle kapták a tanácsokat bőrük szépségének megőrzése érdekében. 1939-től NY-ba költözött a jó doktor, és 1962-ben dobta piacra a kozmetikai termékvonalát. A termékvonal még mindig egyik vezető pontja a ma már arcra egyáltalán nem használatos szappan. A Laszlo-Matic online bőrfelmérőt alkalmazva egyből egy szappant dobott ki nekem, arcra.
Nos, a honlap egyáltalán nem győzött meg arról, hogy komoly szaktudás állna a termékek mögött, a termékek árai pedig egyenesen elborzasztottak (élesztős kréme, a phormula deluxe 3-9 már 550 dollárért kapható, jó hogy lehet kapni). Sajnos a beautypedia.com, a legnagyobb, kozmetikai termékeket véleményező oldal még szomorúbb képet tárt elém.
 "Further, anyone with any skin type who adheres to routine use of Laszlo’s products is only setting themselves up for trouble, whether it’s persistent irritation or a dry, tight feeling that will have you reaching for a moisturizer in desperation (and possibly making oily or breakout-prone areas worse as a result). There are some reliable, well-formulated products in this line, but following Laszlo’s regimented routine is a path to skin irritation and dryness—and that’s not the way to “worship your skin.”
Engem érdekelne, miért nem jutott el a termékvonal Magyarországra? Esetleg kiderült volna hamar, hogy nem is volt bőrgyógyász?Csak egyszerűen annyira hihetetlenül drága, hogy nem lett volna ember, aki megvásárolja?Miért van minden haza vonatkozású történetben bűzlő hal?Miért nem árulják a László termékeket a boltokban?
Az Ernő László vélhetően nem a közembernek lett kifejlesztve. Az enyémnél sokkal jobb review-kat is kapott a valódi felhasználóitól, akik egytől-egyig neves lapokban nyilatkoztak.Mindenesetre egy eléggé ambivalens téma ez. Az átlagos amerikai nem hallott erről a kozmetikai családról, ahogy az átlagos magyar sem.Ha egyszer sztár leszek, beszámolok a tapasztalataimról:D.
Következik a Max Factor sztori!



2011. júl. 29. 9:21 - írta Phoebe Vannak filmek és sorozatok az életemben, amiket tudatosan kihagytam. Valahogy éreztem hogy nem kell megnéznem. Vannak olyanok, amelyeket "társadalmi nyomásra" megnéztem később, és utána értetlenül meredtem magam elé, hogy ez miért lett közönségsiker (ilyen volt a Ponyvaregény).
Az Sex and the City sorozat is kimaradt, de gondoltam, legalább a filmet megnézem, hogy mégis tájékozódjak erről az annyira amerikainak titulált és a magyarok közt is nagy népszerűségnek örvendő témáról. Nagy reményekkel ültem le.
Az első húsz percben erősen kellett akadályoznom saját magam, hogy ne kapcsoljam ki az egészet. Viccesnek humortalan volt, a karakterek sekélyesek, a főszereplő Carrie "Lófej" Bradshaw valami nagyon gyenge Rachel Green-utánzat próbált lenni, de nem állt jól neki, főleg, hogy több tonna festék, és a bemondott negyven év feletti életkor mellett is nagyon nem illett már a korához ez a karakter. A barátnői mintha egy fokkal jobban mintázottak lettek volna, talán mert egy tulajdonságukat kiemelték, és legalább ezzek az eggyel lehetett azonosítani őket, Miranda a nem-szexelő férjezett, Samantha az állandóan szexelni akaró ötvenes, és végül, akitől sikítófrászt kaptam minden egyes sikításánál (ezt is valami humornak szánták?) a naiva boldogasszony Charlotte.
Nem csodálom, hogy a magyar nézőkben ezután a sorozat után (ha feltételezem, hogy hasonló szintű volt, mint ez a szerencsétlen film) millió és egy előítélet alakult ki az amerikaiakról.
A négy nő megtestesítette azt a réteget, mert ez csak egy réteg, ami körülbelül a Real Housewifes TV-show, amikor bemutatják, hogy a házasságra készülő Bardshownak a legfontosabb a closetroom (az a külön szobaszerű helység, ami a luxuslakásokban és családi házakban a nő (és a férfi) hatalmas ruhatárának a helye,) az életben azonban valóban egy szűk réteg engedheti meg magának, hogy egy külön szobája legyen a felhalmozott ruháinak és cipőinek, mondjuk úgy, egy kisebb butiknyi cuccát el tudja helyezni.
Az sem az átlagra jellemző, hogy 5o ezer dolláros gyűrűre licitáljon, amikor 1oo ezer dollár évi fizetés már nagyon jónak számít.
 A ruhák teljesen szürrealisztikusak, senki nem öltözik így, és divatshowra is egy réteg jár.
Négyük közül kettő dolgozik, (bár az írónő sem a napi nyolc óráról ismert,) kettő nem. Az átlag amerikai nő, ha gyereket szül valóban nem megy vissza dolgozni, mert annyi pénzbe kerül a daycare, mint egy kisebb fizetés, de nagyon sokan ahogy a gyerek eléri az iskolás kort, megint munkába állnak, és ennél is többen valóban hat hét után visszamennek dolgozni, mert nem akarják elveszteni a munkájukat (és meg tudják oldani a felvigyázást).
Ha valaki ezt a sorozatot országismeret nélkül nézi meg, könnyen kialakulhat benne az az érzés, hogy ez a norma, pedig ez a normától olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Az üresfejű és humortalan szereplőkbe pedig könnyen beskatulyázható egy egész nemzet, ha azonosítjuk velük az amerikaiakat és a New York-i életet. Ne tegyük. Sem New York, sem az átlagos amerikai nem ilyen, sőt, az amerikaiak eléggé prűdek és zárkozottak a magánéletüket illetően. Láttam már closetroomos házat a gazdagnegyedben és is, meg a budai XII kerületben is palotát, azért nem így él a magyar sem...Találkoztam olyan feleséggel, aki közölte, hogy az a dolga, hogy a napsütésben relaxáljon és szép legyen, de ez sem az átlagra jellemző gazdagság, mint inkább az amerikai férfiak elképesztő domesztikáltsága és segítőkészsége a házasságban, ahol teljesen természetes, hogy a házimunkából és a gyereknevelésből legalább ötven százalékban, és egyes szerencsések esetében, mint ez a hölgy, több, mint 8o százalékban részt vesznek: ez alatt azt kell érteni, hogy az esetek felében a férfi főz, mos, takarít, hordja-viszi a gyerekeket, játszótereztet, és még nagyon kedves is. Ilyet sokat ismerek!
Ami pedig az amerikaiak öltözködését illeti, a kisgyerekes anya ugyanúgy a kitérdelt tréningnadrágjában megy vásárolni, a dolgozó nő pedig ízlésesen (de szigorúan edzőcipőben) baktat a munkahelye fele, és csak álmában engedhet meg magának 545 dolláros cipőt, amilyennel Lófej akarta elárasztani a closetroomot.
A Jóbarátokat többek közt azért szeretem, mert a humora mellett valóban életszerű, tele millió egy utalással az itteni életre és kultúrára, amerikaiak körében jellemző szokásokra és hagyományokra, bevásárlóhelyekre, mindennapi dolgokra.
Azt hiszem, kidühöngtem magam, köszönöm a figyelmet.

Thursday, July 28, 2011

Vadnyugati napló

 

2011. júl. 28. 0:06 - írta Phoebe
Vadnyugati napló foly.köv.
Ahogy említettem, beszámolok a meggazdagodási lehetőségekről: Las Vegasban. Komolyan véletlenül se vegyétek, főleg egy olyan embertől, aki életében először ült nyerőgép elé.:D
Az úgy volt, hogy a Stratosphere-ben szálltunk meg, ami leginkább a gomba alakú kilátótornyáról híres, ahonnan az egész várost látni, na meg a bungee jumping-ról, amit a tetejéről lehet végrehajtani, illetve szintén a tetején levő, a semmibe kimasírozó hullámvasútszerűségről. Mivel a kaszinótérbe 21 éven aluli nem tartózkodhatott, így meg kellett várnunk a gyerek alvásidejét, majd egymást váltva leosonni, és azért kicsit kipróbálni a kaszinó-feelinget.


Kemény nyolc dollár készpénzem volt, ezzel indultam el, és a 30 centes nyerőgépekkel próbálkoztam, kb úgy, mint Phoebe Las Vegasban, csak engem nem követett egy lurker:D.(Egy centes gépek már nincsenek, noha sokra még rá van írva, azokon is 20-30 cent egy játék. Szintén nincs olyan, hogy a pénz a gépből potyog az ember ölébe, vouchert ad ki, azt vagy vissza lehet váltani pénzre, vagy aktuálisan lehúzni a gépen, és visszaforgatni a játékba. )

(Friends: Phoebe és a Lurker (lurkernek nevezzük azt az embert, aki megy mások után és kifigyeli, hogy egy gép mikor onthatja a pénzt, és akkor csap le a gépre, ez a kaszinós jelentése, de lurker az is, aki követ a neten fórumokat, blogokat, de soha nem "szólal" meg)
Kétféle gépnél próbálkoztam, persze ott, ahol legkisebb volt a tét. A 8 dolláromból először 12, majd negyven lett...Ez volt a gyerek délutáni alvásideje...
 A fejembe szállt a dicsőség, na meg hatalmába kerített a pénzvágy (nagyon furcsa érzés), és este is lementem, a negyven dollár felével, a hússzal. Ugyanazokhoz a gépekhez. Egyszerre csak valami 173 ingyenjátékot pörgetett nekem ki a Chinese Panda nevű slot, ezzel aztán kétszáz dollárt nyertem összesen. Tényleg nagyon endorfintermelő az érzés, hogy ömlik a pénz (virtuálisan), még akkor is, ha nem jelentős összeg, bár kétszáz dollárral már az itteni viszonyokhoz képest is sok mindent lehet kezdeni. Főleg elmerengeni, hogy bárcsak itt laknék, akkor minden héten beforgatnék valamennyit, és milyen jó keresetkiegészítés lehetne, elképzeltem nagyobb összegeket, meg mindenféle földi jót, aztán a kezem a bilibe ért...a szerencse elszállt, hiába minden, megszakadt a varázslat. Gondolom a játékszenvedélyben szenvedők ilyenkor nem hiszik el, hogy ez megtörténhet, amikor fél órája még világhódítónak érezhették magukat a gép boldog csilingelésétől...Nekem hamar jött a józanító belső hang, így abba is hagytam a játékot, és valóban igencsak pozitív egyenleggel távoztam, boldogan.
Nagyobb tétekkel játszó gépeken, ahol nagyobb a vihető nyeremény is, nem dollárokban, meg tíz  dollárokban mérhető, véleményünk szerint már meg lehet bundázva a dolog, a férjem próbálkozott ilyenekkel, ha a párosra rakott, az összes páratlan kijött, ha a pirosra, tuti, hogy feketét dobott ki a gép és így tovább. Ő sem játszott el sok pénzt, nullán zárt.
Mivel az italok mindenütt ingyenesek, így a lerészegedett emberek elvesztik a kontrolljukat a dolgok felett, így lehet az, hogy nemcsak rengeteg részeg, de sok hajléktalan szerencsétlent is láttunk Las Vegas elegáns kaszinói körül őgyelegni, ők azok, akik elitták és eljátszották az összes pénzüket. (Na és egyesek még fokozhatják a dolgot egy gyors házasságkötéssel is:D.)

Egy biztos: aki azt állítja, hogy a pénz nem boldogít, annak vagy nagyon sok van, és mit sem számít neki, hogy ezt vagy azt megvehet, vagy még soha nem ült le egy nyerőgép elé, vagy leült, de nem nyert semmit...:D
2011. júl. 19. 11:54 - írta Phoebe
Vadnyugati napló, foly.köv.
Elhagytuk a kanyonokat, és utunkat Las Vegas felé vettük. Annyit hallottunk már erről a nevadai városról, és olyan nagy lelkesedéssel közeledtünk, hogy szinte ledöbbentünk, hogy mennyire mást vártunk, mint ami következett. Las Vegas nem más, mint egy oázis a sivatagban, az egyetlen hely, ahol az amerikaiak legálisan szerencsejátékozhatnak, az összes többi államban ez nem megengedett.
Két fontosabb része van, a Casino Strip és a Fremont Street.




 A Freemont Street is casinókból áll, és az utca két oldala egy közös tetővel van összekötve, este pedig a tető neonfényekben villódzik, a tematika mindig változik. Az utca elejéről a végébe megy egy drót, amin lehet száguldani végig egy kis ugrással, ha valaki ilyen élményekre vágyik. Lehet vásárolgatni, és persze a kaszinókban bárhol ingyenesen besétálni és játszani.





A Casino strip már egy sokkal hosszabb séta, a kaszinók nagy része itt van, mindenhol van valami látnivaló és persze akárhol lehet játszani. Las Vegas  showműsorai pedig világhírűek.
Nem csoda, hogy az amerikaiak nem mennek Európába, Las Vegasban létezik a mini Velence, ókori Róma, Párizs, Olaszország de ugrálhatunk az időben is, ókori Egyiptom, kalózélmények, és a témákban is, oázis a sivatagban (Sahara, ami nemrég zárt be),minden hotel úgy van megépítve, hogy egy témára fókuszál, ésazt legapróbb részleteiben utánozza. A hotelárak végtelenül alacsonyak (Floridában a csótánytól hemzsegő Super8 motel drágább, mint a Stratosphere) ugyanakkor a szobák minimum három csillagos szinten vannak.

Üzletek a The Venetianban
Egy bökkenő van, 21 éven aluli személy nem tartózkodhat a kaszinó területén. Ezért aztán mindenhonnan kiűztek minket, ahogy meglátták a babakocsinkat. Sokszor tudtunk manőverezni , a kaszinó mindig a földszinten van a hotelek aljában, és be tudtunk menni magába a hotelbe, ami minden esetben egy élménybomba is, de mindig éreztették velünk, hogy nincs itt helyünk..
És hogy lehet-e nyerni Las Vegasban? Erről fogok írni a következő posztban.

 

 

 

2011. júl. 12. 13:15 - írta Phoebe
Vadnyugati napló, új fejezet:D.
Mielőtt majdnem végleg elhagynánk a vadnyugat természeti szépségeit, és irány lenne Las Vegas és a városi élmények, még egy utolsó bejegyzést szeretnék szánni az indián művészetnek, azon belül is néhány jellegzetes tárgynak.
A leginkább a különböző méretű, fából készült, színes, néha csúnya grimaszú, máskor mókás, szép anyagokat és mintázatokat felvonultató kachinák bűvöltek el.

A kachina szó egyaránt jelöli a törzsi táncost és a táncost reprezentáló babát, a hopi és a pueblo indiántörzsek kultúrájában. A kachina jelent jó szellemet is, aki az esőket hozza el a vidékre. Több mint 200 fajta kachina van, mindegyiknek más a szerepe az indián hiedelemkörben. Júliusban, a száraz időszakban szoktak kachina-ceremóniákat tartani, hogy megidézzék a szellemeket, a férfiak öltöznek be színes maszkokba és ruhákba. A gyerekek hisznek a kachinákban, és kapnak is ilyen babákat, ez a vallásos nevelésük része.

Manapság a kachinák kikerültek az ajándékboltok polcaira is, hiszen a kíváncsi turisták meglehetősen jó pénzt fizetnek egy-egy figuráért, és a nagyobb figurák ára a felhasznált természetes anyagok és az eredetiség miatt (nem made in China!) csillagászati. Láttam ötszáz dolláros(100 ezer forintos) figurát is...Az indiánok nem szívbajosak, ha a saját portékáik értékesítéséről van szó. Ez érthető is, hiszen nagyon nehéz kürülmények közt élnek, és a művészetükből befolyó összeg igen sokat jelent.
 A kachinák valóban helyi, Utahban vagy Arizónában elérhető tárgyak. Sokkal elterjedtebbek, szinte az összamerikai kultúra részei, még a dollárboltokban is kaphatók: az álomfogók. Eleinte nem tudtam, hogy a kulcstartóként is árult furcsa dísz micsoda. Itt aztán se szeri se száma a ennek a dísznek. Egy hagyományos esetben fűzfavesszőből készült kört fonállal vagy bőrszalaggal körbetekernek, majd körbeszőnek, a kör aljára pedig madártollak kerülnek. A tradíció szerint  a gyerekek ágya fölé kell aggatni ezeket, hogy a szövevényen a jó álmok átjöhessenek, és a rossz álmok fennakadjanak.


Nagy barátja vagyok a fazekasságnak, és mindig örömmel fedezem fel az új megoldásokat, új fomákat. A indián fazekastárgyak közül az úgynevezett esküvői vázák tetszettek legjobban. A navajo törzsre jellemző ez a vázaforma, két szára van, amely össze van kötve egy fogóval. A két szár jelképezi a két életet, mely eggyé lesz. Az esküvőn bort isznak belőle, a "közös bort", a menyasszony az egyik végéből, a vőlegény a másik végéből iszik.

Néhány képet hasonló tárgyakról ide töltöttem fel.
2011. júl. 6. 9:02 - írta Phoebe
A Zion Nemzeti Park a többi látványos kanyonhoz képest nem nyújtott különösebb áll-leesős élményt.
Adott valami mást, amit nem lehet egy szóval megfogalmazni: édenjelleg, nyugalom, béke, védettség, angolul pedig a sanctuary szó ugrott be (de a Logan futása elég sokat rontott rajta, mióta láttam azt a gyurmafilmet a hetvenes évekből, ami ugyan korszakalkotó volt,de a mai technikai feltételek mellett már inkább röhej kategória, azóta a sanctuary szó sokat vesztett számomra a hangulatából).Még a benne futó folyócskának is ilyen neve volt:Virgin. A Zion szó jelentése: menedékhely. Tényleg ilyen volt a park, mint egy utolsó mentsvár, vissza a természetbe.
Ami nagyon tetszett itt, hogy ugyan a többi nemzeti park is kínált shuttle, azaz helyi körjárat lehetőséget, addig a Zionban ez kötelező volt. Azaz autóval be lehetett menni a völgyben levő Visitor Centerig, de onnan bizony csak a helyi busszal lehetett tovább menni, vagy gyalogosan. Ezzel a természetet akarják megkímélni a látogatók kipufogógázaitól. Az egész kanyonrendszerben nagyon komoly természetvédelmi intézkedések és felhívások vannak, és ezt a látogatók is maximálisan komolyan veszik.
Érdekesnek találtam a Zion növényvilágát is, amolyan a kontinentális éghajlatra jellemző fái és bokrai közt időnként előfordult egy kaktusz, emlékeztetve a látogatót, hogy a Menedékhely mégiscsak Utahban van.
Érdemes ide kattintani, egy virtuális sétára (Angels Landing eHike), itt pedig fotógalériákat lehet megnézni.

Fun Ride

...azaz az útinapló folytatódik.
A Monument Valleyből Page városába mentünk, amelyet több természeti szépség is körbevesz, a kisváros a turizmusból él, noha magában a városban nem sok érdekesség van.
Innen vezetett az utunk a Lake Powell-hez, ami valójában a Colorado duzzasztógátja Arizona és Utah határán.Képeket itt tudtok megnézni.
Ezután jött az általam várva várt túra, az Antelope Canyon megtekintése. Ez az egyetlen kanyon, amiről előzetesen kicsit jobban tájékozódtam, és annyira gyönyörű volt a képeken is....pontosan, mint a valóságban.
Az Antelope Canyon úgynevezett slot canyon, azaz nagyon szűk, mély, kacskaringós, vízfolyás és eródálás által létrejött csodálatos hely. A vadnyugaton több ilyen is létezik, a legfényképezettebbnek az Antelope számít. A slot canyon jellemzője, hogy kb egy méter vagy ennél is kevesebb a szélessége, de legalább harminc méter mély.Valahogy úgy lehet elképzelni, mint egy felül nyitott szűk alagutat. Általában puha kőből, homokkőből vagy mészkőből áll össze, de bazaltból és gránitból is kialakultak ilyenek. Nagyon veszélyesek lehetnek az ilyen kanyonok egy nagy esőzéskor. A kacskaringós belső formáit pontosan az esőzések alatt leeső hömpölygő vízáradat alakítja ki.
Az Antelope Canyon nagy élmény, a mélysége miatt hűvös van, és csodálatosan "hullámzanak" a falán az egyes homokkő rétegek.

A kanyon akusztikája is kiváló, vezetőnk navajo fuvoláján szépséges dallamokkal szórakoztatott minket. Valaki másnak is megtetszett a fuvola...

Elég nehéz odabent fényképezni, de a srác ehhez is nagyon értett, és mindenkinek szívesen segített képeket készíteni. Az egyes képződményeknek nevük is volt, ez itt pl az indiánfőnök arca, látjátok?

Igazából mégsem erre fogok emlékezni mondjuk tíz év múlva, hanem a módra, ahogyan oda eljutottunk.... Az Antelope Canyon a Navajo indiánoké, és ők szerveznek utakat oda, ugyanis a sivatag kellős közepén van, és mint kiderült, beautózni sem egyszerű....
A terepjáróra kb 1o-15 ember fér fel, minket a gyerek miatt előre ültettek a vezető mellé, és közölték, hogy az gyerekülést vegyük ki a kocsinkból, és szereljük be a terepjáróba, amiért a férjem morgott is, de végül rendesen beszerelte a gyerekülést. Az indiánok a törvényre hivatkoztak, de volt más okuk is... Ahogy letértünk a rendes autóútról, egyszercsak a sivatagban találtuk magunkat. Azt gondolná az ember, hogy a homokon vezetni nem nagy művészet....Akkorákat lökött az autón, hogy csakhamar az autó plafonjára felkenve találtuk magunkat, és mi legalább zárt térben voltunk, de akik hátul ültek, csak egy rúdba tudtak kapaszkodni, és imádkozni, hogy ki ne essenek.
Minden pillanatban vártam, hogy mikor esik darabjaira az autó, és mi lesz velünk a semmiben, de a srácot nem zavarta a helyzet, már nem emlékszem, melyik alkatrész az, amit kéthetente szoktak cserélni a kocsiban...mert addig bírja ezeken az utakon.
A négyévesem élvezte legjobban az utat, oda-vissza hangosakat kacagott, és alig várta, mikor kijöttünk a kanyonból, hogy megint jöjjön a "fun" ride. Bizony elkelt a jól beerősített gyerekülés...

Néhány további képet ide töltöttem fel.
Egy biztos, nagy élmény a sivatag, de nem szőke, fehérbőrű népségnek találták ki. Page városának a kórházát is sikerült este meglátogatni, még az Antelope előtt egy homokvihar jellegű szél felkaristolta a szemem, ami aztán nagyon fájt. Másnap ki volt az, akire egy nagy adag homok szóródott felülről a kanyonban? 15 emberből, igen, pontosan én...:)


A Navajók földjén

2011. jún. 27. 20:01 - írta Phoebe
Először is elnézést a blogolvasóktól a ritkább posztokért, de ez most egy ilyen időszak lesz. Pakolás-előkészület: kisebb "adagokban" a lakás átfésülése, kidobás, eladás, átnézés, merengés, cipekedés. Nem akarom ezzel untatni a kedves olvasót.
Elmaradtam a vadnyugati naplóval, valahol ott, hogy útban a Monument Valley fele mennyi szépséget lehet látni a kocsiból is. Most a Monument Valley-ről és az ott lakó őslakos indiánokról, a Navajo (ejtsd:navahó) törzsről fogok beszámolni.
A Monument Valley Arizona és Utah határán elhelyezkedő terület, melynek leglátogatott, John Wayne filmekből ismert része Utah-ban van. A növényzet nagyon csekély,  sivatagos a terület, és az életkörülmények eléggé zordak, így szinte kizárólag az őslakosok tudnak megélni itt.

A Navajo és Apache törzsek északról vándoroltak ide, Alaszka és Kanada felől. Magukat diné-nek hívják, ez navajo nyelven annyit tesz:emberek.
A Navajók összesen 165, 673-an élnek itt, a lakosság átlagéletkora 24 év, ami eléggé meglepő.Az átlagos család négytagú, és a teljes komfortnélküli mondhatni viskószerű házak aránya 32%. Telefon nélküli háztartások itt 6o%-ban találhatóak meg. Az emberek 4o% százaléka a szegénységi szint alatt él.A lakosság kicsit több, mint felének van érettségije, ez az elmúlt 25 év alatt lekövetett statisztikával kimutatott eredmény.Saját nyelvüket nagy számban beszélik, a 18 év feletti lakosság 83%-a, a 17 év alatti lakosság 57%-a. A fiatalok gyakran később kezdik az iskolát, mert segítik a családot az állattartásban, bárány, kecske, és lótartásból élnek a Navajók.
Az évek során azért sok háztartás modernizálódott, és telefon, sőt internet is elért ide, de az idősebb emberek még gyakran mindig ugyanolyan nomád és nagyon szerény körülmények közt élnek, ahogy hagyományosan megszokták.
Szerencsések voltunk, közelebbről is összeismerkedhettünk másnap egy Navajo sráccal, aki az Antelope Canyonba kalauzolt bennünket. Ő 19 éves, és most már Page városában él és dolgozik, de nagyon komoly fiatalember, amin aztán az élettörténete alapján nem is lehet csodálkozni. Víz és elektromosság nélküli, klasszikus Monument Valley-beli életet élt, többgenerációs családban. A napi vízért három mérföldet (4.8 km) kellett gyalogolni a semmiben.Oda és vissza... A gyerekkora nem a játszótéren, meg az oviban telt játékokkal, hanem az állatok közt, a sivatagban. Gyerekként segített az öregek ellátásában, és az állatok körül a szüleinek. Középiskolát már Page-ban végezte, és végtelenül boldog, hogy "nagyvárosi" életet élhet, noha Page eléggé kisvárosi valójában. Gyönyörű nótákat csalt elő érdekes, háromszög alakú sípjából. Azt mondja, csak azt fújja, amit belül érez, nem tanult zenélni.
A westernfilmek Mekkájáról ide töltöttem fel képeket. A "legfilmesebb" látvány pedig ez:

Egy nagyon drága hotelt is építettek ide, ami szerencsére nem csak a hotel lakói számára, hanem mindenki számára látogatható, onnan lehet ezt a látványt fotózni.
5o millió évnyi víz és szél eródáló munkájának köszönhető ez az elképesztő természeti jelenség. Az alkonyi és a reggeli fényben a legcsodálatosabbak, ahogy az árnyékok különböző szögekben vetődnek a pirosas földre.
A vadnyugat legnagyobb élménye a több ezer mérföld háborítatlan, vagy csak kissé ember által érintett természet.


Wednesday, July 27, 2011

2011. júliusi bejegyzések

2011. júl. 27. 0:04 - írta Phoebe
Pesti gyerekként valamikor tíz évesen talákoztam először a libikóka szóval, amikor egy hajdúnánási barátnőm a mérleghintát javasolta következő játéknak egy balatoni üdülő kertjében. Rötyögtem, libikóka?Aztán azóta sokszor hallottam és sok helyen, beépült.
Már felnőtt fejjel kellett megint szótárt használnom, amikor Balaton környékére mentem és kérdezték, kérek-e mácsikot, én meg néztem nagyokat, hogy az mi fán terem....Keszthelyen így mondják a mákos tésztát. Pedig akkor már túl voltam a szókészlettan-jelentéstan nevű kiváló szaktárgyon,-elméletben- a magyar szakon. Azaz a magyar sem mindenhol ugyanolyan sem szókészletben, pedig kis ország, de még kiejtésben sem...
Na körülbelül ilyen érzés volt nézni Hugh Grant-et saját hangjával....van itt ez a DVD-kölcsönző online szolgáltatás, a Netflix, aminek hallatlan előnye, hogy a kikölcsönzött DVD-k mellett, amik postán jönnek annyi ingyenfilmet lehet online megnézni, amennyi csak belefér az ember idejébe. Esténként régebbi és újabb filmeket nézek meg, gyakran olyanokat, amiket évekkel ezelőtt láttam.
Amikor Magyarországon angolt tanultam, a tanárok kiejtése mondjuk úgy, nem tükrözte a brit valóságot (amin azt hiszem nem is lehet csodálkozni), a ritkán lejátszott hanganyag bizony mindig egy talány volt. Átvergődtem a nyelvvizsgán, kijöttem ide, és itt azóta hat éve az amerikai angolt hallom. Mint tudjuk Dr House tökéletesen beszéli az amerikai angolt, egészen vicces őt hallani interjúkban a sorozat után... (lefogadom, hogy fordítva ez sokkal nehezebb lenne, az amerikai laposabb és könnyebben érthető, mint a brit, szerintem egy britnek könnyebb "áttanulni", mint egy amerikainak) szóval még ez sem. Az American Idol zsűrijében van egy Englishman, és amikor angoltanári képzésre jártam, a tanárunk is brit volt, szóval azért talákoztam a brittel. De nem túl sűrűn, és őszintén szólva nem is foglalkoztam vele a világnak ezen a felén. Tudom a két nyelv közti kiejtési különbségeket, tudom, hogy britül sokkal nehezebb a kiejtést elsajátítani, tudom a nyelvtani különbségeket, és némely szóhasználati különbséget is ismerek.

Hugh Grant régi kedvencem, megnéztem hát az About a Boy-t, amit előtte olvastam is, ő játssza az üreslelkű apafigurának nézett Will-t. Aztán nem tudtam ellenállni, hogy ne nézzem meg a Négy esküvő egy temetést, meg a Notting Hill-t...Nos ami a libikóka meg a mácsik a magyar nyelvjárásokban, az bugger, bloke, flat és a fancy  az angolban, bár ez utóbbi csak használatban tér el az amerikaitól. Mindenesetre egy amerikai soha nem mondaná, hogy bugger off, ami kb annyit tesz, kopj le. Szintén nem hallottam még errefele a bloke szót ami a guy megfelelője, a fancy igeként szintén nem igazán használatos Amerikában.A flat használatát már az első héten feladtam, mivel mindig laposat értettek akkor, amikor lakást akartam mondani, vagy bután néztek, mert nem volt a mondatomnak értelme számukra. Ja, és a can- can't is hamar beépül, hogy mind a kettő e-vel ejtendő itten.  Na és a bloody hell sem jellemző, hacsak nem valami britisht utánzó poénként.
Amerikait hallgatni, az olyan, mintha magyart hallgatnék, anélkül, hogy erőfeszítést tennék, értem. Britnél ez nem így van, ott nagyon oda kell figyelnem és koncentrálnom, és akkor sem kapok el mindent. Sőt.
Hugh Grant bája azért a régi. Észrevettétek, hogy mindig erőszakos nőkkel pakolják őt össze? Soha nem ő hódít, ő csak néz a babakék szemeivel, és Julia Roberts vagy épp Andie McDowell lecsap rá, mint sas a mezei pocokra. Képzavar, képzavar, bloody hell, képzavar.:D




2011. júl. 25. 14:48 - írta Phoebe Egészen más új és ismeretlen helyre költözni és egészen más visszaköltözni az óhazába. Ez utóbbi aztán szintén nem sablonos, függ attól, hogy hova költözik vissza az ember, azaz ugyanabba a városba, vagy nem, városon belül ugyanarra a környékre vagy sem, családostul megy vagy egyedül, ha családostul, kinek mi a szerepe a családban, van-e munka már vagy nincs, mit akar kezdeni magával a későbbiekben, karrierváltásra törekszik vagy marad a területén, vannak-e a külföldi tartózkodásból új végzettségek, képzettségek, a nyelvet mennyire sajátította el és ez szerepet játszik-e a további terveiben, és egy igen fontos kérdés, mennyi ideje hagyta el az országot, és ez idő alatt hányszor volt otthon? Az idő nagyon fontos tényező, kapcsolati tőke és egyéb jogi, politikai, összhangulati változások szempontjából.
Amikor ezt így mind végiggondoltam, meg a saját személyiségemet, akkor rájöttem, hogy ezt a visszaköltözést nem közelíthetem meg úgy, mint az idejövetelt. Ide úgy jöttem, hogy a neten előtte már feltérképeztem azokat a helyeket, amik érdekeltek munka szempontjából, és szinte azonnal el is kezdtem a keresést, miközben hatszáz másik dolgot is kitaláltam magamnak, mert nem is én lennék, ha nem így csináltam volna. Hasonló módszerrel kezdtem neki a visszaköltözésnek, abban a tudatban, hogy oda legalább nem a sötétben tapogatózom, hiszen ismerem az országot. Igaz is, meg nem is. Ismerem a kommunikációs kultúrát, amit itt tapasztalás alapján tanultam ki. De nagyon sok minden változott ám, ez az internetes kutatkodásaimból is meglátszik. Rengeteg új hely, módszerek beáramlása jellemző, stratégiák, amik hat éve még sehol nem voltak...jó is és rossz is mindez a hazamenőnek.Ez az első módszer nem vált be, változtatnom kellett a hozzáállásomon.
Már nemcsak magamra kell gondolnom, a gyerek az első. Neki kell egy megfelelő helyet találni, segíteni a beilleszkedésben, és ha ez már sínen van, akkor kissé összerendezni azt a helyet, ahol lakunk majd, megismerni egy csöppet a környéket, apróság, de bekötni az internetet, telefont szerezni, átlátni az egész család menetrendjét, na és valahol utána kezdhetek én saját munkám után menni. Ez körülbelül elég idő lesz a kisebb vízbe ugráshoz, azaz ahhoz, hogy elhiggyem, már tényleg megváltozott a színhely...
Persze nem én lennék, ha nem készülnék előre, soha nem voltam a várjuk ki mi lesz típus. Adatokat gyűjtök. Magamról és a leendő projektjeimről. Cégekről, tevékenységekről, kerületekről, sőt, még az otthoni kisgyerekes szülős életről is, hiszen az is csak és kizárólag itt voltam eddig. Lassan kristályosodik ki, hogy mi az, amit tenni kell, és mi az, amit tenni szeretnék, de nincs értelme, mert túlvállalnám magam. Komoly változásmenedzsmentet igényel a dolog, hogy a lehető legkevesebb késő bánat, nem így kellett volna csinálnom gondolat legyen a vége.
Biztos vagyok benne, hogy pár évtized múlva lesz majd ilyen szakma, amikor az országköltözések teljesen természetessé válnak a globalizáció miatt. Valami olyan neve lesz, hogy országköltözési stratégiacoaching. Csak figyeljétek meg. :D



2011. júl. 21. 8:34 - írta Phoebe Mindenféle hírek röpködnek a hőhullámról, ami valóban itt van, legfeljebb kissé elferdítve (elfordítva).
Gondoltam itt az alkalom, hogy megemlítsem, hogy DC a nedves szubtrópusi éghajlati zónába tartozik. Ez mit jelent a gyakorlatban?
A tél általában enyhe, legalábbis jóval enyhébb a magyarnál, ugyanakkor hatalmas rekordmennyiségű hóesések sem ritkák erre (2010-es egy hétig tartó mizéria áram nélkül.)

(kép DC elővárosából az évszázad hóesése néven emlegetett rekordévben)
A tavasz viszonylag korán átvált nyárba, nem ritka az árpilisi koranyár, de az elmúlt hat évben ez sem volt minden évben egyforma.

(idei kép a városi állatkert metrómegállójánál)
A nyár rettenetes. Megérkezik a hatalmas pára, magas a hőmérséklet, és zeng a város: a cikádáktól, amelyek a fákon tanyáznak és nyár vége fele kezdenek hullani, ritka ronda állatok. Nyáron nem jó földszinti otthonban lakni, mert egészen elképesztő rondaságok laknak errefele, pókszerű szöcskék, nagy pókok, a poloskahullám is megérkezik a nyárral. Itt tényleg nem lehet megmaradni a légkondicionálás nélkül.

(Ragyogás és hőség, a Capitol előtt, 2010)
A nyarat kárpótolja az ősz, ami gyönyörű, és hosszan indiánnyár jellegű.Októberben is elképzelhető még az egy szál póló és halásznadrág variáció.Az esőzések inkább már novemberre jellemzők, az igazi hideg decemberben kezdődik, de nincsenek tartós mínuszok.

(A nemzet karácsonyfája, idén januárban, ez a nap nagyon hideg volt)
Ami nagyon furcsa, az utóbbi két évben kísérteties a hasonlóság az otthoni idővel.Nem feltétlenül fokokban (az itt mindig több), de ha otthon esik, akkor aznap itt is, ha lehűlés van, akkor itt is, ha nagy a meleg, akkor itt is, vagy ugyanakkor, vagy egy-két nap késéssel. Általánosságban elmondható, hogy a pára miatt a magyaroknak nem könnyű megszokni a klímát (én eleinte levegőért kapkodtam az első hetekben, a korai októberi 25 fokban, 2005-ben.)
Mások az allergének, sokkal erőteljesebb a pollenszennyezettség mert több a fa is, mások a virágok. A jó hír, hogy még az extraallergiások is kinőhetik az allergiagyógyszerüket pár év tartózkodás után (személyes tapasztalat).



2011. júl. 19. 15:39 - írta Phoebe Azt hiszem, sokan követtétek Casey Anthony esetét, Tinkmara igazán részletesen beszámolt a skandalummal végződő gyerekgyilkosként valószínűsített anya felmentéséről.
Nos, a hölgy a héten szabadul ki a börtönből, és kész az új élete megkezdésére, három év vizsgálati fogság után. Nagy pénzeket fog szakítani, egyelőre az amerikai csatornák nem merik ezt kihasználni, mert túl nagy utálat övezi az antihőst, de a tengeren túlon már érdeklődnek iránta, egy millió dolláros gázsival szerepelhet egy showműsorban...Készülő filmről is csiripelnek a madarak.
Ugyanakkor Amerika legutáltabb emberének azért nincs ennyire könnyű dolga, Zenaida Fernandez Gonzales nemcsak egy fiktív babyszitter, akit kitalált magának Casey, és azt vallotta, hogy ez a kitalált személy bántalmazta a kislányt. Nincs olyan kitalált név, aminek ne lenne gazdája a valóságban, így az igazi Gonzales most egy eljárást indított Anthony ellen, a nevének bemocskolása miatt. A civil defamation suit egyik alapja majd az lesz, hogy Caseynek eskü alatt kell a történetet újra elmesélnie.
Ez pedig nem lesz ínyére Anthonynak, ezrek gyűlnek a Facebookon, akik gyűlölettel tekintenek rá, 43 000 a száma azoknak akik a Google-on az I hate Casey Anthony kulcsszóval kerestek, a twitterezők 67%-a küldött negatív csiripet a netre erről az ügyről.
Ami még ennél is felháborítóbb, legalább is számomra, a hölgy azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretne egy másik gyereket, akár újra terhes szeretne lenni, akár örökbe fogadni, mert amint ő nyilatkozott:"There are so many children that deserve to be loved". Árvák, rettegjetek....
(Forrás, ami alapján az írás készült: In Touch magazine)

Wednesday, July 13, 2011

2011.július13-17.

2011. júl. 17. 11:45 - írta Phoebe
Néhány bejegyzéssel lejjebb meséltem nektek a megdöbbentően hosszú munkanélküli segély időről és egyéb juttatásokról, most a nyugdíjról és rokkantnyugdíjról fogok írni.
Minden hivatalosan dolgozó embernek van egy Social Security száma, ez a társadalombiztosítás szám. Ide fut be a munkáltatótól a levont nyugdíjjárulék, és a Medicaid járulék(ez a szegényeknek szánt orvosi ellátás).A Social Security minden évben elküldi az "egyenleget", és azt, hogy mire vagyunk jogosultak a munkában eltöltött évek alapján.
A bűvös szám az öt és a tíz. Rokkantnyugdíjat, -disability insurance- már munkában töltött öt év után is lehet kapni, függetlenül a ttól, hogy a munka folyamatos, vagy megszakított, hogy félmunkaidő, vagy részmunkaidő. Nyugdíjat pedig tíz ledolgozott év után lehet igényelni.(Ezért ütöget a guta, hogy elmegyünk, még pár év, és lehetett volna nyugdíjam, ugyanis nem állampolgárságfüggő, a ledolgozott évek számától függ.)
A Social Security Disability Insurance (DI), azaz a rokkantnyugdíj 1956-tól létezik. Azóta a fizikai munka jelentősen csökkent, és a az orvostudomány jelentősen fejlődött, szóval azt gondolnánk, kevésbé veszik igénybe ezt a nyugdíjtípust az emberek...Még a Supplemental Social Security (SSI) programhoz képest is jelentősen nőtt a rokkantnyugdíjasok száma. Az  SSI a nagyon szegények és munkanéküli segélyből kikerülők számára az utolsó mentőháló, amin megkapaszkodhatnak.Az SSI 43 milliárd dollárral többet fizetett 2010-ben, 124% emelkedéssel 1990 óta. Ehhez képest a Disability Insurance 110 milliárd dollárt fizetett ki tavaly, ami 420% emelkedés a húsz évvel ezelőttihez.
Az okok vitatottak. Az egyik valószínúsíthető ok, hogy az egyes államok alacsonyan tartják a szociális kifizetéseket és az összállami, azaz a federal rendszer fele irányítják a rászorulókat. Az SSI-hoz nem kell semmilyen ledolgozott idő, szociális alapon lehet hozzájutni, míg a DI-hoz öt ledolgozott év szükséges, és valamilyen betegség megléte. A rokkantnyugdíjasok 65% a korosodással kerül bele ebbe a rendszerbe, az 50-65 évesek teszik ki ezt az arányt.A fő vezető okok a cukorbetegség, szívbetegségek, mentális problémák (depresszió és egyebek) és gerincproblémák(krónikus hátfájdalmak). Az utóbbi két állapot a 22%-át teszi ki a leszázalékolásoknak. Akkor is, ha az orvosi igazolás nem felel meg száz százalékosan a követelményeknek, idősebb emberek esetén általában kedvező az elbírálás. Ha pedig ügyvédhez fordulnak, akkor kb 90%-ban megkapják a pénzt, még akkor is, ha nem teljesen felelnek meg a kövtetelményeknek. Ez alapján nem csoda, hogy a válság megjelenésekor hirtelen ugrással megnövekedett a betegek száma...
A Social Security Administration, azaz a társadalombiztosítás próbál valami megoldást találni a kifizetések csökkentésére, ilyen a  ticket to work program, amely munkákat ajánl a rokkantnyugdíjasoknak, azonban csak 2.4%-arányban mentek vissza dolgozni, mert ugyan hogy néz az ki, hogy előzőleg azt próbálták bizonyítani a társadalombiztosításnak, hogy szükségük van a rokkantnyugdíjta, és akkor mégis tudnak dolgozni...Megoldás lehetne, ha a munkáltató ajánlana valamiféle rokkantsági biztosítást és másfajta tevékenységet az ilyen dolgozóknak.
Mindenesetre pénzmegtakarításra van szükség, és minél előbb annál jobb.Pontosan a szociális háló igencsak kielégítő volta miatt jelenleg a  rokkantnyugdíj alap 2018-ra elfogy, és 2040-re a nyugdíjak kifizetése is leállhat, ha nem húzzák meg a nadrágszíjat. A nyugdíjazás 62 éves kortól indulhat (noha tíz év után is jár valami, nyilván az egy nagyon kis összeg itteni viszonylatban), de itt az emberek egészen másképp gondolnak a munkára, mint otthon, itt a munka az élet, így általában 70 évesen mennek csak nyugdíjba és nem ritka, hogy tovább dolgoznak 70 felett. Így is problémák vannak és a válsággal csak még inkább megerősödtek.
(Forrás: The Economist, 2011 March issue)



2011. júl. 15. 22:50 - írta Phoebe ...tartja a mondás. Mi mindenesetre bizakodtunk, hogy a zöldkártya-lottó újrahúzása a sors kegye volt. Biztos volt is, csak nem mi lettünk a kegyeltek. :(
Mindenesetre aki érdekelt a témában, az ne felejtse el megnézni, ma, július 15-én volt az újrahúzás, mert előzőleg számítógépes hiba lépett fel és érvényteleníteni kellett az eljárást.
Jövőre is meg fogom próbálni. Már most hiányzik minden, amiről tudom, hogy 10 hét, és emlékké válik.




2011. júl. 14. 10:08 - írta Phoebe Mindig nagy örömmel tölt el a gondolat, hogy a befizetett bérleti díjat kézzelfogatóan látom, hogy visszaforgatják a lakótelepünk újítására, szépítésére, karbantartására.
Tavasszal cserélték a bejárati ajtók felett a házszámokat bizonyos épületeken, a játszótereket feltöltötték fachipsszel, nyár elején a parkolóban újrafestették a jeleket, helyenként betonoztak, most pedig itt dolgoznak már vagy egy hónapja a kertészek minden nap. Először jöttek, és kivágtak egy csomó fát. Nem is értettem, most akkor mi lesz?
Sajnos a házunk előtti fák közül több kidőlt 2010 telén amikor a rekordmennyiségű hó esett. Ezeket akkor, amikor az időjárási viszonyok már lehetővé tették az elszállítást és a teljes kivágást, elvitték.


De amint a második képen is látható, maradtak nagy fák a ház előtt.
Aztán egyszer csak megjelentek a kertészek, és eltűntek a fák...

Nagy üresség...

Aztán pár nap múlva megjelentek fiatal facsemetékkel...


A csemeték törzsénél egy furcsa zsákszerű dolog van, abba engednek vizet minden másnap, és az szépen lassan elvezeti a földbe a vizet. Ilyet még nem láttam eddig.
A munka nem fejeződött be, a bokrokat is eltávolították, és újakat hoztak helyettük. Az egyik helyen egy nagyobb vihar tett kárt a bokrokban pár hónapja.
Nemsokára megérkeztek az újak:

Egyes bokros részeken pedig a laikus ugyan mit sem látott, de amikor kiszedték őket, az aljuk nagyon elszáradt volt. Most éppen ezen dolgoznak:


A jelenleg üres területről eltávolították a fenyőszerű bokrokat (na ezért majd egy biológiatanár megharap), és most kezdik facsemetékkel és virágokkal beültetni. A csemetéket és a virágokat tegnap hozták, letették a dombra, ma pedig hozták termőtalajt hozzá.
Jó kinézni az erkélyen és látni, hogy szépül a telep, jó érzés, hogy gondoskodnak a növényekről, hogy tudják, a lakók komfortjához hozzátartozik az őket körbevevő környezet milyensége is, és erre maximálisan figyelnek.

(esti update:D)



2011. júl. 13. 16:09 - írta Phoebe Egy amerikai orvosi lapban megjelent egy olyen jellegű utalás, és több támogató komment, miszerint az extrémen kövér gyerekeket állami gondozásba kellene venni, hogy le tudjanak fogyni, mert ott a szülők hibája lehet a háttérben az étlkezésnél.

Egy bostoni, elhízással foglalkozó specialista szerint az elválasztás időleges lenne, és a szülőket megtanítanák arra, hogy hogyan kontrollálják a gyerek ételmennyiségének a bevitelét.
Nagyjából 2 millió extrémen elhízott gyerek van az USA-ban. Túlsúlyosnak tekintjük azt, akinek a BMI indexe 25 és 30 között van, elhízottnak a 30 feletti indexet. A jelentősen, vagyis harminc feletti értékekkel rendelkező elhízott gyerekek kettes típusú diabétesszel, vagy májproblémákkal, légzési nehézségekkel (alvási apnoé) küzdenek, ezek a betegségek akár annyira lerövidíthetik az életüket, hogy harminc évesen meghalhatnak.
A szülők gyakran hasonlóan hatalmasak (az elhízás egyik oka a genetikában keresendő), és az étkezési szokások nem változnak a családban, vagy nem tudják megfelelően felügyelni az ehízott gyerek étrendjét,  nincsenek felvilágosítva a veszélyekről, anyagilag nem állnak úgy, hogy erre költeni tudjanak.Történt már állami beavatkozás egy 3 évesen 40 kilós kislány megmentéséért, aki 12 éves korára már 181 kiló volt, ekkor az állapota és az egészségügyi problémáira való tekintettel elvették rokkant szüleitől, akiknek a pénzügyi helyzete sem volt olyan, hogy a gyerek speciális diétáját állják.Egy év alatt 59 kilót fogyott a gyerek egy kiegyensúlyozott étkezéssel az állami gondozásban. Továbbra is elhízott, de egészésgügyi gondjai csökkentek, és továbbra is gondozásban marad.
Egy anya úgy vesztette el a fiát, hogy egyedül nevelve két munkát vállalt, főzni nem maradt ideje, leginkább kész ételt vett, és nem tudta kordában tartani a fiú étvágyát. Segítséget kért az orvosoktól, akik hanyagság miatt jelentették a hatóságoknak. Most a nagynénje a gyámja a tinédzsernek, akinek van megfelelő anyagi háttere a fiú diétájához, és a srác 200 kilóról lefogyott 110-re. A fiú nagyon hiányolja az anyját, és megszenvedi a különlétet.
Az egészséges ételek drágábbak, és különösen tinikorban már igen nehéz a gyerek étkezését felügyelni, amikor önállósága miatt sokkal inkább vannak hozzáférései egyéb élelmiszercsatornákhoz, mint egy kisgyereknek.
(Forrás)

Saturday, July 2, 2011

2011.július-10.

2011. júl. 10. 9:29 - írta Phoebe
Néhány hónapja kérdezte tőlem valaki, mikor írok már Oprahról, mert a nevét már hallotta, és tudja, hogy itt nagyon népszerű, de túl sokat mégsem tud róla.
Nos, Oprah talán a Brangelinán kívül a pletykalapok legnépszerűbb szereplője, nincs hét, hogy ne lenne címlapon valamivel. A legújabb pletykák már nem a súlyváltozásait taglalják, hanem azt, hogy állítólag a nőket szereti. Na, de ki is az az Oprah Winfrey?
Amerika legnagyobb becsben tartott híressége, nemzeti ikon, egyik legjobban fizetett sztár, az ország legismertebb talk show vezetője, színésznő, producer...a sor még folytatható...az amerikai álom megtestesítője, a nagy szegénységből, körülményei ellenére felemelkedő hős.
Egy kis Mississippibeli városban született, nemakart gyerekként, a szülei soha nem is házasodtak össze. A nagyanyja farmján nevelkedett, az anyja Milwaukeeba (Visconsin) ment dolgozni, hátrahagyva a lányát a nagyira. Már három évesen tudott írni és olvasni, és ilyen idősen tűnt ki először, a helyi templomban beszélt, a beszédével mindenkit elbűvölt. Az intelligenciája miatt azonban nem tudott beilleszkedni a kortársai közé, korán izolálódott, és csak még rosszabbá tette a helyzetet, hogy a szülei sem voltak a közelben, lázadó, dühös gyerekké vált, akit a nagyanyja gyakran büntetett. Hétéves korára a nagyanyjának elege lett a makrancos gyerekből, így az anyja, Vernita vette magához, és Milwaukeebe költöztette.
Vernita bejárónőként dolgozott, és nagy szegénységben éltek. A kislány a dühét az anyja ellen fordította, így nyolc évesen az apjához küldte az anyja, Nashvillebe, (Tennessee). Az apja ekkor már családos ember volt két gyerekkel, a kislány itt sem találta a helyét, visszakerült az anyjához, aki sorra szülte a féltestvéreit. Elképesztően rossz magatartása miatt  14 évesen már egy speciális, nehezen kezelhető gyerekeknek kialakított intézetbe akarták adni, de nem volt számára hely.Közben rengeteg rossz élmény érte, nagybáytja molesztálta, 13 évesen megerőszakolták, 14 évesen terhes lett, a fia csecsemőként meghalt.
Senki nem gondolta volna, hogy egy ennyire zűrös körülmények közt felnövő, lázadó, nagyon szegény gyerekből lesz a nemzet egyik legnagyobb sztárja.
Megint visszakerült az apjához. Ez volt  a fordulópont az életében, végre ekkor az apja is felismerte az igényeit, és a lány is beilleszkedett, az apja nagyon szigorúan vette a tanulmányait, egy nap csak egy óra  TV-zést engedélyezett neki. Csakhamar jeles tanuló lett, és népszerű az osztályában. Oprah látta Barbara Walterst, a híres újságírót és riportert, és elhatározta, hogy ő is erre a pályára akar lépni. Még középiskolásként egy részidős rádiós munkát vállalt, hírbeolvasóként. A középiskola utolsó évében megnyerte a Tennesse szépségversenyt és egy négy éves ösztöndíjat a Tennesse állami egyetemre. Az egyetemi évek alatt egy helyi TV-társaság bemondónője lett. Így lett ő az első nő és az első fekete bemondó Nashville-ben. Később riporterré léptették elő, ekkor még mindig egyetemista volt.
Diploma után egy baltimore-i TV-csatornához került dolgozni. De hamar rájött, hogy nem elég számára csak a híreket megszerezni. mint riporter és beolvasni. Elkezdte az általa beolvasott híreket kommentálni, a saját véleményét hozzáfűzni. Elgondolkodtak a csatorna vezetői, mit kezdjenek vele. Végül egy kora reggeli talk show-t indítottak számára, People Are Talking címmel. A show hatalmas siker lett. Annyira sikeres lett, hogy egy még nagyobb show vezetésére kérték fel, az A.M. Chicago házigazdája lett. Kétszer szakította meg a pályáját mint talk show-vezető, hogy filmet készítsen (The Color People, Native son az előbbi a Broadwayre is ment musicalként).
1985-ben a megváltoztatták az A. M Chicago nevét, Oprah Winfrey Show-ra. Ekkor már az egész országban sugározták, és hamar a legnépszerűbb TV-show-vá vált. 35 éves korára Oprah Winfrey az egyik legnagyobb sztár lett Amerikában. Bekerülni az Oprah-showba egyenlő volt a népszerűséggel, így aztán színészek, zenészek, és más közszereplők is alig várták, hogy találkozhassanak vele.1993-ban készített egy interjút Michael Jacksonnal, ez volt minden idők legnézettebb eseménye az USA-ban.

(photo:examiner.com)
Öt könyvet írt társszerzőként, saját magazinja van, az O, the Oprah Magazine. A zűrös gyerekek ügyét is felkarolta, jó ügyekben rendszeresen számítanak a segítségére.
Magánélete a gyerekkori hányattatások után hasonlóan nehéz volt, drog és férfiak, elhagyatottság és bánatevés, elhízás és csodálatos lefogyás, thyroidbetegség, sok mindennel küzdött.Soha nem ment férjhez, de állandó partnere van (noha az újságokban rendszeresen felbukkan a hír alkalmi szeretőkről.)
Az 57 éves sztár elképesztően népszerű Amerikában, rengeteg fontos közügyben részt vesz, a véleménye pedig meghatározóan hat az emberekre.
(Források:USA a cultural reader, 1995; The Michael Jackson interview,oprah.com)



2011. júl. 9. 12:12 - írta Phoebe 99 hét azaz kicsit kevesebb mint két év, ennyi  bűvös szám, amennyi ideig az amerikai munkanékülieket az állam tartja el. Ez alatt az idő alatt kapnak munkanélküli segélyt, amiből meg lehet élni, ha szerényen is (heti 330 dollár), illetve a megtakarításokkal kiegészítve egészen normálisan. Ez a rendszer jól működött, és általában bőven volt idő új munkát találni ilyen hosszú időintervallumon belül, kapkodás, megalkuvás nélkül.
Ez már a múlté, mióta a válság az amerikai munkavállalókat is egészen érzékenyen érintette. 2010-ben 3.9 millió amerikai merítette ki a 99 hetes munkanélküli támogatását, vagyis több mint 14 százalék, az állam pedig a szociális hálót nem tudja már szélesebbre nyújtani. Annak, aki a 99 hetet túllépte, a pénz nem jár már, de kap még ételjegyet (food stamps), és Medicaid-et, ez a szegényeknek is járó egészségügyi ellátás. Sajnos a republikánusok ezen szociális juttatások csökkentéséért is lobbiznak, hogy máshol tudják betömködni a hiányokat.
46%-a azoknak, aki állást keresnek több mint 6 hónapja van már munka nélkül, és az átlag munkakeresési idő, amely sikeres felvétellel zárult, megduplázódott tíz hétre 2007 és 2010 között. Sajnos valaki minél tovább munkanélküli, annál kisebb az esélye arra, hogy felvegyék. A Bureau of Labor Statistics szerint annak, aki kevesebb, mint öt hete keres munkát, háromszor annyi esélye van arra, hogy felvegyék, mint annak, aki 27 hete vagy több ideje.
A szociális juttatásokra soha nem volt még ekkora kereslet, az ételjegyekre 1939-ban volt utoljára ekkora igény. Hétből egy amerikai kap ilyen jellegű segítséget. A Medicaid igénybevétele sem volt soha ilyen magas a program megszületése óta, 68.2 millióan szorulnak rá jelenleg. A kormányzat pontosan ezeken a kiadásokon fog spórolni az elkövetkező időkben, ezzel még nagyobb terheket rakva a munkanélküliekre. Azok akik rendszeres gyógyszerszedők majd az orvosi viziteken fognak spórolni, a gyógyszerükön nem tudnak.(Szerencsére itt nem feltétlen kell elmenni az orvoshoz a feliratás telefonon is megtörténhet.)
Nagy a gond abból is, hogy az amerikaiak soha nem tanultak meg spórolni, és nagyon nehezen tudnak a megszokott színvonal alatt élni, így aztán mikor elkezdődik az ördögi kör, még bőven költekeznek addig, amíg aztán már tényleg nincs miből és az állami támogatás valóban csak a minimum megélhetést tudja nyújtani. A munkanélküli segély célja az, hogy az emberek fizetésének kb a felét biztosítsa, de mivel a fizetések közt  hatalmas szakadékok vannak, ez soha nem működött így, hiszen itt mindenki ugyanazt a pénzt kapja, illetve államonként változóan emelhetnek az összegen.
A megszokott amerikai életstílusról (eating out, konditerem, shopping) való teljes lemondáson túl a jelzáloghitelek fizetése a legnagyobb probléma, amikor jóval kisebb összegből kell gazdálkodni. Mindez persze rövid távon nem okoz akkor a gondot, mint akkor, amikor már teljesen kimerültek a spórolt tartalékok, és fizetés helyett még mindig csak annak 30-50%-a érkezik segély formájában.
(Források:For America's "99ers," jobs crisis is hard to escape;Can you live on $330 a week? cikkek alapján írta Phoebe)






2011. júl. 7. 13:30 - írta Phoebe Az amerikai könyvtárról már többször írtam, mert mindig van valami, amiért érdemes megemlíteni.
Viszont a Könyvbarátok alapítványról még nem esett szó. A könyvbarátok komoly könyvesbolthálózatot működtetnek,- a könyvárakon belül. Arról volt már szó, hogy a könyvtárak kisebb-nagyobb vásárokat tartanak leselejtezett könyvekből, ezzel bevételt szerezve az újak megvásárlásához. Arról azonban még nem, hogy vannak kifejezetten könyveladásra szakosodott helyek, ezek általában a könyvtárak alagsorában működnek. Az eladók mind önkéntesek, leginkább nyugdíjasok, a könyvek ára pedig o.5o és 3 dollár közt van. Óriási a választék, és mindig kicsit változik, hiszen az emberek adományait is itt értékesítik tovább.Vannak relatív régi, mondjuk a nyolcvanas évekből maradt könyvek (számomra nagyon izgalmas összevetni a nyolcvanas évek amerikai hétköznapjait az általam ismerttel), és egészen újak is, a kilencvenes évek második feléből, és a kétezres évek elejéről.Isteni lehetőség ez a kedvenc regények filléres beszerzéséhez, vagy nyelvkönyvek, akár nyelvoktató rendszerek megvételére, vannak gyerekkönyvek, politikai, barkács-, útikönyvek, idegen nyelvű művek, minden, amire egy olvasó vágyhat. Egyszer még a Szovjetúniótól is találtam egy csodálatos képes bemutató könyvet:D, de vettem már két éve kiadott Washington DC gyerekeknek kiadást is.
A könyvbarátok tevékenysége nem merül ki ebben, ők azok például, akik a szokásos story time-on túl (ezt mindig valamelyik könyvtáros csinálja) felkérnek előadókat, professzionális mesélőket, hogy a gyerekeknek nyárra izgalmas programokat tudjanak szervezni.
Ha már a könyvtárról írok, azt hiszem, azt sem meséltem még, hogy az itteni könyvtárak kötelező tartozéka a quiet (study) room, és a study room. A quiet room egy üvegfallal körbevett, ajtóval csukódó, boxokkal szeparált olvasóterem. Olyanoknak, akik tanulni akarnak, jegyzetelni szeretnének, és mindehhez az elmélyült munkához teljes csendre vágynak(és maguk is teljes csendben vannak.)
A study room pedig egy szuper lehetőség korrepetítorok, tanárok és diákjaik számára. A study room-ot az órák előtt le kell foglalni max egy héttel, és max két órára. Kisebb könyvtárakban egy-egy ilyen helység van, nagyobbakban akár négy-öt study room van, és nagy méretű quite room.Minden könyvtárban van internet és katalógus, persze ingyen. Vannak könyvtárak, ahol az angol nyelvnek külön kialakított tanulósarka is van. A könyvtárak gyerekrészén nemcsak könyvek, hanem játékok is vannak, legóasztaltól kezdve babaházig, kirakók stb.( Nagy öröm ez, hogy a könyvtár egyben kis játszóház is, és akár minden héten másikat lehet kipróbálni,-az olvasójegy az egész megyére érvényes-, és ingyen van.)
A könyvtárba érkeznek a megyei programfüzetek, és itt lehet az adózáshoz szükséges nyomtatványokat is elvenni, és önkéntes programokról informálódni.
Nagyon szívesen létrehoznék otthon egy ilyen alapítványt, mint a Friends of the Library. Azt hiszem azonban, hogy a feltételek hiányoznak, nincsen elég adomány, márpedig az mozgatja a vásárok kerekét, a magyar könyvtárakban régi könyvek vannak, az újakra nem telik, és nem tudnék önkénteseket sem megmozgatni, mert ez a fajta közösségi munka nem divat.Mindenesetre kísérleti jelleggel érdemes lenne legalább egy budapesti könyvtárban, ahol erre hely van, nyitni egy ilyen könyvesboltot. Nem tudom, ki lenne az illetékes ebben a dologban, a módszert egészen biztosan át tudnám adni, és az elindulásban is szívesen segítenék.Ha van valakinek művelődési házas ismerőse, akkor mutassa be neki ezt a bejegyzést, az emailcímem a sarokban. Jó lenne elindítani egy ilyen olvasóbarát könyvesboltot.



2011. júl. 5. 18:47 - írta Phoebe Guinea Pig,-azaz tengeri malac- ez a megfelelője a kísérleti nyúlnak az angolban, azaz annak a személynek, aki orvosi kísérletekhez adja az idejét, a szellemi és a fizikai erejét, a testét.
A klinikai kísérleteknek pedig errefele se szeri, se száma, köszönhetően az NIH-nek, azaz a National Institute of Health-nek, amely a világ legnagyobb kutatóintézete és kórháza. Az NIH székhelye Bethesda, amely DC egyik elővárosának számít. Hazai és külföldi kutatók legjava dolgozik itt. A munka részei a különböző humán klinikai kísérletek is, amelyekhez bárki szabadon csatlakozhat, akár mint beteg, akár mint healthy volunteer azaz egészséges önkéntes. Az önkéntes szó ebben az esetben csak annyit jelent, hogy önként csatlakozik valaki, de az idejét és beavatkozástól függően az egyéb hozzájárulását megfizetik, méghozzá jól.Vannak olyanok, akik ebből élnek...
Egy study sokféle lehet, véradástól kezdve funkcionális MRI-n át, kísérleti stádiumban levő szerek kipróbálásáig, pszichológiai vagy szociális témákban való részvétel stb.Nyilván minél megterhelőbb vagy kellemetlenebb egy kísérlet, annál jobban fizetnek.
Ma először vettem részt egy study-n, elsősorban a 100 dollár miatt, amit fizettek érte, és egyáltalán nem bántam meg. Mondhatni, igen könnyen keresett pénz volt. Anyákat kerestek 4-5 éves gyerekekkel, akiknek az étkezési szokásait firtatta a kísérlet, sőt, virtuális büféből is kellett választani ételt a gyereknek.
Volt egy online része, és egy olyan, miért be kellett menni. Rövid felvételi adategyeztetés után megkezdtem a munkát a kutatóasszisztenssel. A dolog több részből állt, ismertetőt kellett elolvasni és meghallgatni számítógépen a gyerekkori elhízásról, aztán több körben kérdésekre válaszolni.
Ami miatt az egész kísérlet állati menő volt, az a virtuális büfé, ahol ki kellett választanom a gyerekemnek egy ebédet a menüből, tálra tenni és kifizetni. Ehhez a fejemre tettek egy szerkezetet, amely egy körszemüveghez hasonlított, a kezembe kaptam egy távirányítóhoz hasonló készüléket két gombbal, az egyikkel tettem az ételt a virtuális tálamra, a másikkal pedig visszadobhattam, ha nem tetszett. Ahogy a hölgy elindított a programot, a szemüvegemmel egy másik mártixban találtam magam, egy büfében, kajákkal. Úgy mozogtam és viselkedtem, mintha ott lennék, valójában egy üres szobában voltam a fejemen ezzel a szerkezettel, és valószínűleg elég bután mutathattam, amint jobbra-balra szambázom, és kattintgatok. Miután ételt és ital választottam a gyerekemnek a büféből, egy kövér virtuális pénztáros fogadott, aki mondta, hogy fizessek, rá kellett kattintanom a pénztárgépre, és így léptem ki a programból, visszacsöppenve a valóságos szobába.Olyan volt, mint egy játék, egy olyan számítógépes játék, amiben ott vagyok 4D!
 Az asszisztens (valóságos) hölgy kérdezte, hogy nem szédülök-e, aztán még voltak kérdései a számítógépen. Kb másfél óráig tartott ez az inkább nekem, mint szülőnek segítő program, és a menő virtuális játék. A hölgy megköszönte a részvételem, és biztosított, hogy hamarosan érkezik a csekkem.
Mit mondjak, szinte játékkal még nem vágtak hozzám száz dollárt... Mindenesetre nézegetni fogom mostantól a kísérleteket. Ehhez hasonló kísérletekben szívesen vagyok tengeri malac.:D
Update: idevágó irodalom...:D



2011. júl. 3. 21:43 - írta Phoebe ....egy lóval!(Pontosabban nekem már nem jutott belőle...)
Képes beszámoló itt !

Maryland ezen csodálatos helye,- a vadlovak szigete, az Assateague State Park- tőlünk három óra vezetésre van, egyike az itt megtalálható beacheknek. Már éppen panaszkodni kezdtünk, hogy lótrágyán kívül mást nem láttunk, és jóval közelebbi tengerpartra is mehettünk volna egyet fürödni...amikor a semmiből megjelent éhes barátunk, pillanatok alatt lecsapott a zsemlés táskára, aztán addig rázta a sörényes fejét, amíg a zsemlék a zacskóból szétszóródtak, majd nagy nyugalommal falatozni kezdett. Ugyan ki van írva, hogy rúgnak, harapnak a vadlovak, és ne etessük őket, mérgesíteni sem mertük őkelmét, mert egy iskolabusznyi távolság betartása a javasolt. Egy férfi odament hozzá, és megsimogatta, a sörényes nem ellenkezett. Egy ideig a papucsomban álldogált, mert "úgy esett szájra" neki a zsemle.Miután végzett, hálátlan módon tovább ügetett, hátha másnál is talál valami ehetőt...
 



2011. júl. 2. 11:22 - írta Phoebe Mosolyogva olvastam egy amerikai hölgy megrökönyödött sorait a magyar üdvözlő pusziról.
Mi magyarok, ha barátokkal talákozunk, meg családtagokkal, akkor puszit adunk egymás arcára, gyakran jobbra is, meg balra is. Mióta David Minskben volt (Friends), tudjuk, hogy az oroszok egy harmadikat is adnak a szájra, de ezt onnan is tudhatjuk, ahogy Brezsnyev csókolózott politikustársaival a korabeli dokumentumokon.Ugye milyen gusztustalan volt?Mert nem vagyunk hozzászokva, mert más a kultúra. Ugyanilyen viszolyogva gondolnak az amerikaiak a mi puszijainkra.
Mi ezt a puszit nemcsak a családnak és a barátoknak, hanem távolabbi ismerősöknek is fenntartjuk, (na nem a főnökre gondoltam), de esetleg egy rég látott osztálytársra, vagy a gimis töritanárunkra, régi kollégára stb. Ez a hölgy szerint már eléggé furcsa.
Ahogy az is, hogy a magyarok kommunikációs távolságtartása kisebb, mint amerikai társaiké, ezért az amerikai érezheti azt, hogy bemászunk az aurájába, és hátrálni kezd. Így aztán az amerikai a legritkábban metrózik, mert nem bírja a tömeg közelségét a budapesti metrón. Megjegyzem, a washingtoni is tud heringesdobozzá válni, de valóban jóval szélesebb maga a kocsi is, és mindkét oldalon duplaüléses, az egymás mellett ülés, ahogy a magyar metrón van, nagyon kínos lenne elválasztó ülésüregek nélkül.(New Yorkban a metró viszont hasonló elrendezésű, mint otthon. A hölgy biztos nem utazott soha a kocsija nélkül...)
A hölgy azt írja, hogy nem elég, hogy rámászik a magyar, de még meg is csókolja, erre valakinek bizony figyelmeztetni kellett volna őt, mielőtt kultúrsokkot kap. Saját tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy ennyire nem zavarja az amerikaiakat a magyarok üdvözlése. Soha nem éreztem a kommunikációs távolságomból kialakuló kellemetlenséget, valószínűleg azért, mert magam egy kicsit nagyobb távolságot szeretek tartani, és én vagyok a hátrálós típus otthon is. A puszi meg nem ennyire egyértelmű dolog. A gyerekorvosunk volt, hogy adott puszit nekem, mikor bejött a rendelőbe, igaz, spanyol felesége van. A katonáimat nem csókolgattam, de amikor már nem voltak a diákjaim, és meglátogattam őket Budapesten, barátként adtam nekik puszit, és nem volt gondjuk vele. Az tény, hogy egy férfi nem veregeti vállon a havernőjét, és ölelgeti, ahogy ez otthon szokás. Ez itt csak és kizárólag párok közt lehetséges.
Az biztos, hogy érdemes odafigyelni minden esetben külföldiekkel az auradologra, az indiaiaknak pl alig van erre igényük, a németeknek állítlag a legnagyobb a kommunikáció közbeni távolságtartásuk. Puszit meg ne adjunk, legfeljebb ha a másik kezdeményezi. Ha viszont szomszéd  volt szocialista országokból vannak a barátaink, nyugodtan öleljük őket a keblünkre, mert ők nagyon hasonlóak hozzánk ilyen szempontból (is.)(Az amerikaiak nem kis megrökönyödésére:D).