Tuesday, September 13, 2011

NYC modern rabszolgái

Egy antikváriumban akadtam rá Tama Janowitz könyvére, a Slaves of New York-ra. Már maga a borító is megfogott, az a nagyon ízléstelen nyolcvanas évekbeli, semmihez sem fogható borító, beleolvastam, és nem tudtam letenni.
Ezek után a könyv felénél megrendeltem a Netflixről a filmet, ugyanis 89-ben film is készült belőle, amit eredetileg Warhol rendezett volna, de közben meghalt. A filmben szerepel maga az írónő is, mint a főszereplő nő legjobb barátnője. NYC, nyolcvanas évek, fiatal művészek, lepattant negyedek, rettenetes divat, de az emberi problémák akkor is ugyanazok voltak, mint most.
Nem teljesen arra asszociál a könyv címe, mint amire én gondoltam. Nem New York szeretetéről vagy hozzá való ragaszkodásról van itt szó, a rabszolga egészen egyszerűen arra vonatkozik, hogy olyan magasak a lakbérek, hogy egyedül szinte lehetetlen lakást bérelni, azaz a párok közül az, akié a lakás mindig felsőbbrendűbb a kapcsolatban, mint a másik, a "rabszolgája". A főszereplő, Eleanor is egy ilyen kapcsolatban vergődik, Stash-sal, a noname, de magát hatalmas tehetségnek tartó zsarnokkal. Aztán ott van még Marley Montello, és az ő katedrális-obszessziója, amit Rómában fog megalkotni, csak szponzort keres.Marley legjobb barátja is festő. Ez a réteg a galériatulajok rabszolgái, és viszont, egymásból élnek. A galériatulajok viselik a "művészek" allűrjeit, míg az alkotók igyekeznek kissé lejjebb adni az önimádatból, és egy kicsit konformistának lenni, legalább addig, amíg a mindenható galériás rábólint egy mű megvételére diszkontáron.
Stash egyébként egy létező személy, Janowitz barátja, polgári nevén Josh Franklin, amúgy egy valós graffitiművész, aki a nyolvanas években egy egész metrókocsit kipingált húsz óra alatt és soha nem kapták el. Manapság a cipődesignban tevékenykedik, ő tervezte a Nike Air Max 95, Air Force 1, P-Rod, Air Classic BW, Dunk edzőket. Az igazi Stash partiszereplőként több jelentben is szerepel a filmben.
A filmnek happy ending a vége,( a könyvnek még nem tudom, a felénél tartok. )A film szerint Eleanor végül lelép Stash-től, (aki persze az első adódó alkalommal megcsalja,) kibérel egy rettenetes lakást, és a kalapdesigner ambicióit végre komolyan veszi, egy divattervező pedig bemutatja a kalapokat egy divatshow-n.Eleanor élete sínre kerül, és mintha egy normális fiúval is találkozna a film végén.(Ebben a filmben a fekete hosszú hajú machok száma egyébként megdöbbentően magas.)
És mégis, miért New York? Ami a színészeknek Hollywood, az a művészeknek New York, még akkor is, ha a leglepattantabb negyedekben élnek hónapról hónapra, és a nőjüknek úgy szereznek divatkabátot, hogy képet barterolnak a kabátért, vagy a könyv több helyen utal a higiéniás körülmények eléggé megkérdőjelezhető szintjére, a csótánycsordákra, a birkák analógiáján.
Míg a könyv novellák füzére, addig a film mindezt összegyúrja egy kerek egésszé, ahol mindenki ismer mindenkit. A 25-3o éves, gyermek nélküli párok világa, az önmagukat éppen most definiálóké, a párkapcsolati küzdelmek tere is ez. Éppen attól a két ténytől lesz extrémen érdekes, hogy New Yorkban játszódik, és hogy művészek vagy magukat annak képzelők egészen furcsa világában, és a nyolvanas évek reagani Amerikájában.

No comments:

Post a Comment