Thursday, January 31, 2013

Munka nélkül komoly végzettséggel

Aaron a Metropolitan College of New Yorkon szerzett MBA-t, amely valaha a krémje volt a diplomáknak, ezen kívül egy Master'set szerzett vezetéstudományból.
25 évesen is egy évébe került állást találni, vagy túlképzett volt, vagy "high risk", azaz olyan több diplomás, aki hamar elhagyhatja a munkahelyet, ha kap jobb ajánlatot a HR szerint.
A most 42 éves férfi azt mondja, nagyon megbánta az MBA-be fektetett rengeteg pénzt és időt, jelenleg versenyezhet a 25 évesekkel, akik a Harvardon kapták ugyanezt a képesítést. Igen nehéz közel húsz év szakmai tapasztalattal 25 évesek mellett jópofizni, a munkáltatók nem gondolják a korából fakadóan, hogy olyan pörgős és újító lenne, mint a fiatal, akinek még esetleg nincs is tapasztalata...
                                                          *** 

A 31 éves Jen elmeséli, hogy a második master's-ét  pedagógiából 2010-ben szerezte meg, noha az első is egy röhej, hogy van, abban a környezetben, ahol dolgozott. Elbocsájtásnál semmilyen előnnyel nem járt a képzettsége, őt ugyanúgy elküldték, ahogy a többieket. Tanári állást nem talált, így visszatért a marketing területre, ahol egy BA bőven elég lenne ahhoz, amit csinálnia kell.

                                                             ***
"Amikor megszereztem a master's-em, már volt egy BA-m pszichológiából, ami túl általánosnak tűnt ahhoz, hogy munkát kapjak vele. A master's diplomámat már HR-ből szereztem, arra gondolva, hogy az üzleti életben hasznosítom az első végzettségemet is. Ekkor a két legjobb iskola egyikébe nyertem felvételt, és 120 ezer dolláromba került a képzés, de 2008-ban úgy gondoltam, hogy majd jól fizető állással hamar fogok munkát találni és elkezdeni a törlesztést. Mire 2010-re végeztem az egyetemi csoportom fele hiába próbálkozott álláskereséssel.Két éve keresek, miközben frissen végzettekkel harcolok kezdő pozíciókért. Jelenleg három részmunkaidős állásban dolgozom:önkénteskedem egy helyi kórház személyzeti osztályán, videójáték oldal tartalommenedzsere vagyok, és igen, írógépeket tisztítok, igen, nem tévedés, írógépeket....Miközben van egy menő MA-m, ami senkit nem érdekel, és nem tudok tapasztalatot szerezni és elhelyezkedni a szakmámban, ráadásul úszom az adósságban."

                                                        ***
"38 éves vagyok, klinikai szakpszichológusi végzettséggel, mind BA mind MA képesítéssel, noha ez utóbbi esetében betegség miatt a kötelező gyakornoki programot nem tudtam teljesíteni, így ezt újra kell kezdenem ahhoz, hogy kézhez kapjam a diplomám.Eközben minimum 300 önéletrajzot küldtem szét más pozíciókra, ahol nem követelmény specifikus végzettség, eredménytelenül. Lassan egy éve, hogy sem személyzeti tanácsadásban, sem pszichológusi területen nincs lehetőségem, de még éttermi menedzser munkára sem vesznek fel, hiába próbálkozom. Gyakorlatilag a kreditkártyámból élek, lassan 25 ezer dollárt halmozva fel adósságként, ehhez jön a 60 ezer amibe a képzésem került...Nemcsak a rengeteg költség miatt bánom, hanem mindazért a nagyon komoly munkáért, amit belefektettem a pszichológusi képzésbe. Ha újra kezdhetném, egy egyszerű HR BA-nál megállnék."

                                                                           ***  
A 47 éves Mary 18 éves pénzügyi tanácsadás után arra gondolt, hogy megvalósítja élete álmát, mindig is school counselor (magyarban ilyen nincs, kb iskolapszichológus és iskolai szocmunkás keveréke) akart lenni. A képzése elején már hallotta, hogy kevés az álláshely, így szakot váltott, community counselor-ra ( ez pedig pszichológus és egy szocmunkás keveréke), azonban ahhoz, hogy használni is tudja végzettséget, egy engedélyre van szüksége (state licence) melynek kiváltásához szupervízióval ledolgozott két év szükséges, és persze pénz....Mary még mindig nem mondott le az álmáról, bár egyre messzebbre úszik, mert nem állnak szóba képzésüket még végző diákokkal, amikor rengeteg most az állástalan végzettséggel már bíró jelentkező.

                                                                    ***
42 éves vagyok, BA végzettséggel kémiából és mikrobiológiából, MA végzettséggel molekuláris biológiából. 4 éve munka nélkül, összesen öt interjúra hívtak be több száz önéletrajz kiküldése után.
Kínomban visszatértem középiskolás hobbijaim egyikéhez, a fafaragáshoz. Olyan fákat hasznosítok újra, amelyek speciális betegségben szenvednek, felhasználva a kémiai tudásomat, művészi darabokat teremtve.
                                                               ***
Miközben e sorokat fordítom át magyarra, több év külföldi magas színvonalú munkatapasztalattal, több végzettséggel magam is  kiküldtem már több száz önéletrajzot, nagyon minimális feedback-kel, így visszairatkoztam az egyetemre, remélve, hogy a sokadik végzettségemmel esetleg el tudok majd helyezkedni bejelentett teljes munkaidős állásban, szakmában, munkatapasztalatnak megfelelő pozícióban. Addig ha éppen van, nyelvtanfolyamokat tartok. Voltam én is olyan állásinterjún, ahol az interjúztató kislány jobban zavarban volt tőlem, mint én a ténytől, hogy egy nálam minimum 10 évvel fiatalabb, minimális munkatapasztalattal fog dönteni esetleg a sorsomról. DC-ben a válság szele sem csapott meg, mert annyira speciálisnak számított amit csináltam, hogy amíg vissza nem tértem, csak hallottam a válságról. Azóta a bőrömön érzem, ráadásul érzem azt is, amivel soha nem szembesültem, a harmincas éveim közepén öreg vagyok a munka itteni világában.

No comments:

Post a Comment