Vigyázat! Csalok!

Felüleletes szemlélő számára a négy épület ugyanaz, a Washington DC US Capitol. Ha jobban megnézzük az első és az utolsó képet, azoknál a pálmafák, az old timerek és egyéb apróságok árulkodóak...az első és utolsó kép ugyanis az El Capitolio de Habana, azaz a kubai Capitol épülete, ami annak idején a húszas években a "Nagy testvért" akarta mintázni, de a kubai öntudat már akkor is ébren volt, és a kupolát magasabbra építették, mint az amerikai változatot.
Természetesen Fidel Castro nem tűrhette, hogy az amerikaira annyira hajazó parlamentje legyen, így 1959-től ez az épület természettudományi múzeum Havannában.
Ha külön-külön látom őket képen, és nincs környezet, meg nem teszem őket egymás mellé, bizony nagyon hasonlítanak.

Belopódzó szavak

Annak idején voltam olyan szerencsés, hogy Grétsy tanár úr diákja lehettem, sőt egyszer még az "évfolyam legszebb feleletét" is nála produkáltam, ezt ő mondta, miközben kezet fogott velem, (aznap estig nem mostam kezet és gyászban vonultam el fürödni.)
Imádtam az Álljunk meg egy szóra! műsort, mi is kerestük anyámmal a hibás feliratokat, be is küldtük időnként. Nagyon készültem nyelvésznek, aztán mint sok minden mást, ezt is elmosta az idő.

Így aztán meg tudja ütni a fülemet a mai napig az angol használata magyar környezetben magyarul beszélők körében, főleg, ha ez nem szükséges, vagy egyszerűen csak divat, mert semmi nem alapozza meg.

A kétnyelvű beszédnek kizárólag más nyelvi környezetben van egyáltalán szerepe.Ott van valódi szerepe, amikor az ember a saját anyanyelvi környezetétől távol él, de anyanyelvi partnerével kommunikál. Nagyon gyakori volt annak idején, például mikor friss anyuka voltam Amerikában, hogy a gyerek holmijait angolul neveztük meg, hiszen így vettük a boltban, egyszerűbb volt azt mondani, hogy hozz két csomag diapert, mint két csomag pelenkát. A termékekre angolul volt ráírva a nevük, így is kellett kérni őket, ilyen értelemben teljesen jogos és gyors volt a használat. Jogos akkor is, ha egy eseményen veszünk részt és nem fordítgatjuk át, illetve olyan szavaknál, amelyek szintén a napi használatban vannak és sokkal rövidebbek angolul, például -- pool, poolpass,-- a lakótelep szerves része volt a nyári medencehasználat. Hogy mennyire vegyes nyelvűek lettünk Amerikában, akkor tűnt fel, amikor az angolt nem beszélő rokonok meglátogattak, és mindenre oda kellett figyelni, hogy mit mondunk.

De ahogy visszatértünk Magyarországra, itt, ahol mindenki magyarul beszél, teljesen felesleges és haszontalan "menőzni" az angol kifejezésekkel, főleg, ha ezzel másokat kellemetlen helyzetbe hozunk. Tudatosan figyeltünk oda a visszamagyarodásra, ami egyáltalán nem nehéz, hiszen nincs más nyelvi input. Az a néhány óra, amit napi szinten külföldiekkel töltök, nem igazán jelentős ebből a szempontból. Ugyanakkor nem is könnyű teljesen, vannak beidegződések, de nagy részüket hamar levetkőzi az ember.
Miközben igyekeztem alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez (pedig gyakran jönne másképpen a számra a szó), érdekes jelenségre lettem figyelmes, a 35 alattiak korosztályában. Ők bizony tdatosan(?) beépítettek szavakat a magyar szótárukba, igen gyakran fonetikusan átírva, de angolul használják. Nekem kicsit visszás és vicces a használat, főleg ha az illető amúgy középfokon beszéli az idegen nyelvet, mégis ez egy olyan jelenség, amiről érdemes megemlékezni, hiszen a blog egyik jelentős része az angol nyelv használatának kérdései.

Nézzük, mik azok, amik szinte beépültek a chatnyelvbe, és időnként a szóbeli kommunikációba is:
OMG    Oh, my God azaz ó Istenem, te jó ég!
LOL     Laughing out Loud azaz hangosan felnevetni
Btw      By the way azaz apropó, ez így rövidítve is igen gyakori szóban, de az illetők bétévének hívják, azaz a dupla véről megfeledkeznek, hiszen akkor már rövidebb lenne az amúgy francia jövevényszó apropót mondani.
thanx, no thanx    köszi, köszi nem, írásban szóban is gyakori
Sorry    azaz bocs, ebben az esetben a magyar még rövidebb is!



Ezeknek a használata valószínűleg a rövidségük, gyors kimondhatóságuk miatt terjedt el.

Gyakran látom a forever (örökre) szót a következőképpen leírva: forevör. Ennek is az lehet az oka, hogy rövidebb mint a magyar változat. ebben nehéz versenyezni a hárombetűs szavak nyelvével, amilyen az angol is.
Blogokban ez gyakran forever alone, ilyenkor nem írják át a forevert magyarra, talán mert akkor az alone-t is át kéne írni?

"Kedvencem" a riszpekt, (respect, tisztelet), mert ez olyan ronda így leírva, ráadásul ezt így soha ki nem ejti az anyanyelvi beszélő, mivel a szó eleje alig hallik, nem ott van a hangsúly. Nekem ez már nagyon művies, miért ne lehetne ez tisztelet?

A káromkodásokból a fuck továbbra is gyakori főleg írásban, de a dafuq (what the fuck?) is jellemző, ez a gifes mémek terjedésének köszönhető. (Gifes mém, de szép magyar kifejezés.)

Gyakori a true story kifejezetten írásban használva, amely valamely általában groteszk jelenség vagy folyamat jellemző mivoltát hivatott kifejezni.Szintén az amerikai angolból van átvéve a How I met your mother sorozat kapcsán.

Külön kasztot képeznek az angol nyelvű pozíciómegnevezések átszivárgásai a magyar nyelvbe, főleg, amikor magyarul ragozzák...ezt sokan érzik rajtam kívül is "érdekesnek" (részlet egy mai Facebook oldalas bejegyzésből):

A HPS senior accountot keres!

Reakció erre egy kommentelőtől:
 Senior account? Nekem van egy régi freemail account-om az elég senior? :D

A sor tetszőlegesen folytatható....

Ti is észrevettetek ilyeneket? Feltűnt, hogy beépült a beszédetekbe, vagy tudatosan kezdtétek használni? Harcoltok ellene, vagy nem zavaró számotokra?

Házikedvenc ruhabolt

A hollywoodi túlkapások mindig elképesztenek. Ez az a világ, ami egyébként szerintem nagyon távol áll az amerikaiak egyszerű hétköznapjaitól, mégis olyan jelenség, ami csak ott létezik.

 Nemrég találtam rá a Celebrity Pet Project nevű videósorozatra, ahol az egyik részben elmesélik, hogy a hollywoodi kiskutyáknak ugyanolyan stílusosnak kell lenniük, mint a gazdáiknak, már csak azért is, mert mindenhova gazdáikkal mennek, és bizony követelmény számukra is a jólöltözöttség. Igen azokról a kis idegesítő ölebekről beszélek, amelyek gyakran színésznők "tartozékai", akárcsak a méregdrága Gucci táskák. A kiskutyák ruhatára azért is fontos, mert a sztárok rendszeresen tweetelik kedvencük új ruhakölteményét. Az őrület olyan szintű, hogy egyes ebecskéknek külön bejáratú closetjük van (az amerikai otthonok szerves része a kis, ablaktalan szobaszerű helység, ahol csak ruhákat tárolnak beépített szekrényekben.)

Az ilyen kutyáknak nem a népboltokban vásárolnak ruhácskákat (többféle kutyaruha kapható áruházakban), és természetesen nem is lenne amerikai a történet, ha valaki ezt az igényt kihasználva nem vált volna sikeres üzletasszonnyá a kutyaruhapiacon.
A Fifi & Romeo tulajdonosa Yana Syrkin szépséges és elegáns boltja láttán először senki nem a kutyaruhákra asszociálna, pazar dekor, fotelok és tükrök.
A hölgy elmeséli, hogy kosztümtervezőként dolgozott a filmiparban, amikor valaki egy apró csivavát ajándékozott neki. A kutya, Yodának hívták, megfázott. A hölgy egy csinos pulcsit készített neki, nehogy megfázzon.Yodának aztán egyre több ruhácskája lett, sőt még hordozótáskát is tervezett neki a gondos gazda.
Ma már Angelina Jolie kutyájának is ő a ruhatervezője, és persze Oprah is a vásárlók között van, nem is lehetne igazán híres valaki Hollywoodban, ha Oprah nem tartozna a klientúrájába. Britney Spears is a visszatérő vendégek közt van, és kutyájának pink színű ruhatárat tart fent.Egyes gazdák arról számolnak be, hogy a kutyának saját ízlése van, nem vesz fel akármit.
Yana történetében van még egy csavar, nevezetesen az, hogy a Szovjetúnió gyermekeként látta meg a napvilágot, így aztán nem is álmodhatott ilyen úri huncutságokról kezdetben. 12 éves korában a család Ohioba költözött, innen aztán már könnyebb volt elindulni az álmok útján, még az iskolai uniformisát sem hagyta egyformának a többiekével. Mielőtt beiratkozott volna a jogi egyetemre, egy low budget filmhez asszisztált kosztümtervezőként, ebből aztán később az Ally McBeal designerévé lépett elő, és karrierje egyre komolyabbá vált ebben a szakmában.

A Fifi& Romeo kutyaruhák száz dollárnál kezdődnek. Mindegyik kézműves munka. Hogy ebből a pénzből négy-öt új ruhát lehet vásárolni emberszabásban? Vagy éppen húsz használtat egy designer turiban?Ez legyen a pórnép problémája. A hollywoodi pénzpazarlást magas színvonalon kell művelni, és akkor el is mondtam a véleményem a dologról, pedig nem akartam.:)