A levelesládámban megint találtam nem kevés levelet, a nyelvtanulással kapcsolatban.
Az esetek nagy részében azt olvasom, hogy évek óta tanulja, vagy már abbahagyta, de most igazán belekezdene, valamiért mégsem halad.
Nyilván mindenkinél meg lehetne keresni azt a motivációs hiányt, amivel nem tudja fenntartani az érdeklődését, vagy nem jut tovább egy szintnél, de van ám itt egy ok, amit egyszerűen kevesen veszünk tudomásul.
Az ok pedig az, hogy ebben a régióban még mindig spóradikusan kell használni a megtanult nyelvet. Az rendben van, hogy kérik az állásinterjúra, vagy éppen benne van a követelmények között, egy állás meghirdetésénél, de az esetek nagy részében a használat nem mindennapi, minimális, és elsősorban írásbeli.Az aktív nyelvtudás alapja az, hogy a nyelvet naponta használjuk, és nem öt percben, vagy éppen kiküldött egyenlevelekben, hanem szóban. Lehetőleg olyan emberrel, akivel másképp nem értünk szót, csakis angolul. Még ennél is tökéletesebb, ha az illető anyanyelvi angol vagy amerikai. A lényeg, hogy valódi, sokrétű kommunikációban próbálhassuk ki magunkat, ne csak egyfajta, sablonszerű mondókában merüljön ki a nyelvhasználat.
Nagyszerű lehetőség például egy külföldi főnök titkárnőjének lenni, mert ott igen sokféle szituáció merül fel, ezért a nyelvhasználat is sokszínű.
Lássuk be, hogy a munkahelyek nagy részében maximum követelmény egy középszint, ami mellesleg nem éri el azt a szintet, hogy munkanyelv legyen, viszont használni keveset kell. Sokszor kell a felső, de.....ahol kell a használat, gyakran ott is csak bizonyos információk megszerzése a cél, amire van egy jól begyakorolt kérdéssor, és válaszsor, és ezen túl a kommunikáció nem megy. Ilyen lehet egy SSc vagy BSC, ahol igen gyakran ugyanazokat a problémákat ugyanazokkal a már begyakorolt sémákkal kell megoldani.
Nem várhatjuk el magunktól, hogy a nyelv, amit nem használunk, magas szinten aktívan maradjon meg a fejünkben. Mint minden más, tanult dolog, felejtődik, ha pedig az ismétlések során valamiféle tankönyv sematikus szövegeihez tartjk magunkat, nem fogunk fejlődni, maximum a már megszerzett szintet tartjuk. A tankönyv sem élő kommunikáció, persze nyilván jobb a semminél.
Ha a nyelvet teljesen hanyagoljuk, jobb ha felkészülünk arra, hogy a nyelvtanulás olyan, mint a fogyókúra, a már megszerzett eredményt igen gyorsan felülírják a felszedett kilók és az elfelejtett szavak.
Mégis, mit tehetünk?
Középfok alatt igazából már egészen kevés szünet is nagyon veszélyezteteti az éppencsak kiépülőben levő struktúrákat a fejünkben. Az első cél egy középfokú nyelvvizsga legyen. De könyörgöm, ne a gagyikból! Nem leszek népszerű, de ezen a szinten igenis van értelme a bebiflázós igen jól megszilárdult nyelvtannak, bátran készüljünk, menjünk a BME vagy a Rigó nyelvvizsgára, ha ott átmegyünk a középfokon, akkor megvannak az ALAPJAINK!!!Erre aztán már lehet építkezni.
Középfok felett felejtsük el a mesterségesen generált tankönyveket és oktatószetteket, kártyakészleteket főleg, na nem anyanyelvi alkotta őket, és esetleg még mulattató hibáktól is hemzsegnek.
Csak autentikus anyagot használjunk!
Kezdjünk rövid híreket olvasni a neten, egyszerűbb szakkönyveket egy általunk érdekesnek talált (azaz már magyar nyelven ismert) témában, könnyű regényeket olvasni. Nézzünk híreket, filmeket, sorozatokat.
Járjunk el beszédórára egy tanárhoz, akivel kizárólag beszélgetünk. Ha erre nincs pénzünk, keressünk témákat, és próbáljunk belőlük prezentációt készíteni, igaz így a hibáinkat senki nem fogja felróni nekünk, de a beszédünket fogalmazókészségünket szókincsünket fejleszthetjük.
Végül szánjunk rá néhány percet minden nap, hogy belső beszédünket (gondolatainkat) idegen nyelven folytassuk. Aki huzamosabb ideig él külföldön egy idő után tapasztalja ezt az érdekes jelenséget, hogy nem a saját anyanyelvén, hanem más nyelven gondolkodik. Innen csak egy lépés a folyékony idegen nyelvi beszéd. Ezt lehet "erőltetni" is, azaz tudatosan csinálni. Egy idő után meglepően jól fog menni.
No comments:
Post a Comment