Friday, August 30, 2013

San Francisco utcáin

 

2010. aug. 30. 15:11 - írta Phoebe
Az alábbiakban egy vendégposztot közlök, levélben érkezett hozzám, egy kedves olvasó munkaügyben San Franciscoba utazott. Látott jót és rosszat is, de a végső konklúziója az volt, hogy nem szeretne Amerikában élni.Több levelet váltottunk, a szövegen nem változtattam, csak kicsit összeszerkesztettem, és ugyan nem szeretné, ha a beszámolójában olyan elemek lennének, amik más kedvét elveszik Amerikától, én úgy gondolom, hogy arról sem árt beszélni, mi az, ami nagyon nem tetszett, és miért. Remélem nem haragszik meg rám.
"Egy hetet töltöttem San-Franciscoban, orvoskongresszust rendeztek 2007 novemberében az American Society of Nephrology Renal Week zajlott Californiában.Csupán kétszer látogattam el az előadásokra,az időnk nagy részét városlátogatással töltöttük (már bocs',de 10000 km-t repültem,ezért nemcsak "tudománykodni" akartam).
A szállásunk az O'Farrel street-en volt a Hilton San Francisco szállodában.Hatalmas épület,egyik hajnalban fényképet készítettem az ébredező városról,az 52. emeleten levő étteremből fotóztam.

A szálloda közelében volt az az  'ominózus' utcai lövöldözés egyik éjjel,de ez nem képezi részét az élménybeszámolónak.San Francisco része a Pier '39 félsziget,itt hajókiránduláson vettünk részt.Elhaladtunk a Golden Gate híd alatt (monumentális építmény),valamint az Alcatraz börtönsziget mellett.

A sétahajón közben hangszóróból hallgattuk az idegenvezető történeteit a hídépítésről és a börtönsziget korábbi híres "lakóiról" pl Al Capone.Az öböl partján lefotóztam az oroszlánfókákat,akik folyamatosan "kiabálnak" a turisták nagy örömére.Egy táblát olvastam a parton,eszerint 1991-ben többszáz fóka (sea lion) birtokba vette a kikötőt,és azóta mint látványosság szerepelnek,etetik és gondozzák őket.

Itt egy tengeri Akváriumot is megtekintettünk,mélytengeri vízi állatokat lehetett látni.Egy külön helységben "állatsimogató" is volt,ezek a megszokottól eltérően nem bundás állatkák voltak,hanem pikkelyes hüllőfélék.(nem volt kedvem a tapogatásukhoz).Felültem a "híres villamosra" a Cable Car motor nélkül halad,állítólag huzalokon görgetik.Különlegessége,hogy teljesen legálisan lehet az oldalán csüngve utazni,de van fedett,ülőhelyekkel ellátott része is.

San Francisco utcái valóban olyan dimbes-dombos,meredek és lankás területen épültek,ahogy jópár amerikai filmben láthattuk.Rengeteg ember jön-megy az utcákon,színesek és fehérek egyaránt és feltűnően sok az ázsiai közöttük.(és szerintem jópáran megszólalnak magyarul is) Már a repülőgépen meglepődtem,hogy mennyi középkorú üdvözölt bennünket magyarul.Az egyik úr 1968-ban,a másik házaspár 1956-ban hagyta el az Óhazát és kiválóan beszélték anyanyelvüket.A másik meglepetés vásárlás közben ért a Macy's-ben,ahol egy övtáskát vettem,közben társalogtunk a húgommal.A pénztáros angolul mondta,hogy érti,mit beszélünk magyaruL,de sajnos nem tud válaszolni nekünk.A szülei magyarok voltak,de őt nem tanították meg anyanyelvükre és ez nagy bánata neki.

(...)Szép volt és érdekes,de ennek ellenére úgy érzem,nem szeretnék Amerikában élni.Hogy miért? Pest megyei kisvárosban lakom,még Budapesten is csupán akkor tartózkodom,ha feltétlenül szükséges.Egyszerűen nem érzem jól magamat az ilyen közegben. Az amerikai utam szakmai jellegű volt,de sikerült összekötnön rokonlátogatással (a húgom 20 éve Seattle-ben él,1000 km-t repült,hogy találkozhassunk) Riasztó volt számomra az utcákon tolongó rengeteg ember,fehérek és színesek,bármelyiküknél lehetett fegyver,ugyebár.Az utcán találkoztam csúnyán ordibáló,lökdösődő négerekkel,nem tudtam,mi a teendő ilyenkor.A húgom azt mondta,nyugodtam menjünk el mellettük,csak ne nézzek rájuk.Ezt ugyanis "provokációnak" veszik,hogy engem "érdekel,hogy mit csinálnál" és könnyen megszúrkálhatnak.Nahát,igazán megnyugtató! Szinte naponta voltak kisebb földrengések,amit csupán éjszaka észleltem,ugyanis nehezen tudtam pihenni az időeltolódás miatt.A szállásunk közelében egyik éjjel utcai lövöldözés zajlott,"bandaháború" volt a másnapi közlemények szerint.Persze akkor éjjel sem aludtam,hallottam a lövéseket.Az amerikai életforma része,hogy másnap ugyanúgy zajlott az élet,mintha misem történt volna,munkába,iskolába mentek az emberek.Halloween-kor bedrogozott fiatalok lődörögtek az utcán "gyönyörű" gumiálarcokban."

Nagyon szépen köszönöm a beszámolót, és még egy gondolat erejéig szeretnék idézni a poszt írójától:
"Azoknak,akik megnézik és olvassák a blog-odat,azt kívánom,hogy teljesüljön a vágyuk,ha szeretnének eljutni Amerikába.De addig is próbáljunk itthon boldogok lenni, hiszen annyira szép kis országban élhetünk.Tele van szebbnél szebb természetvédelmi értékekkel és dicső történelmi emlékhellyel, legyünk erre büszkék , próbáljuk megismerni és  csodálni szépségét."
A szépséges felvételeket szintén a vendégposzt írója bocsátotta rendelkezésemre.

No comments:

Post a Comment