Barátok a tengeren túlról

Jó nyaram volt: három amerikai diákom is jelezte érkezését Magyarországra, és persze a szándékát arra, hogy mindenképpen találkozzunk.
Fantasztikus volt velük összetalálkozni, elbeszélgetni, bár meg kell hogy mondjam, idegenvezetőt egyik esetében sem én játszottam, hanem fordítva.
Meglepő módon sokkal tájékozottabbak nálam sok mindenben, például étteremismeretben, és mindhárom többször járt már Budapesten, így a szokásos turistalátványosságokon már régen túl voltak.
Valahol Budapest azt a fajta eleganciáját, és esszenciáját, amit az itt élő mindennapi ember a szerény fizetéséből  nem engedhet meg magának ők sokkal jobban ismerik, hiszen az ő utikönyveikben olyan helyek szerepelnek, amelyek nekem vagy ismeretlenek, vagy nem megfizethetőek. Így aztán könnyen kialakulhat a hamis kép, hogy olyan a város, mint amilyennek ezek az amúgy csodálatos helyek  láttatják.(Életemben először jártam például a Vár aljában levő Aranyszarvasban most csütörtökön, mondanom sem kell a vendégek 99%-a külföldi, és a számla, amit a barátom fizetett a kettőnk vacsorájáért, a havi fizum minimum ötöde lett volna.)
Na ezt viszont könnyen tudja ellensúlyozni, mármint a hamis illúziók kialakulását egy helyivel való beszélgetés erről-arról.
Amit mind a három megállapított, az arcpirító árakat, az egyiket például egy taxis a Fővám térről, a híd lábától a Gellért térre, a budai oldalra 5 ezer forintért akarta átvinni. Mivel nagyobb társasággal jött, 10 ezer forint lett volna ez a kis út (a srác anyukájának fájt a lába, és nem volt villamosjegyük). Végül gyalog mentek, a taxis pedig epésen megjegyezte nekem, hogy "nehogy már az amerikaiaknak megkottyanjon ez az összeg"...Nos van pénzük, de nem hülyék, válaszoltam neki. Az árak minimum olyanok, mint odaát, csak éppen az itteni bérek a töredékei a kintinek, de ezzel nem mondtam újdonságot, azt hiszem.
Ami szerintem igenis hiányzik a valós kép ismeretéhez, azok a külvárosi kalandozások, de érthető, hogyha valaki ide jön turistáskodni, nem a lerobbant lakótelepeket és a szomorú szemetes képet mutató nyomornegyedeket akarja látni.

Ami nekem furcsa volt, itt találkozni velük, ebben a környezetben, miközben mindhárom ember esetében a fejemben egy kisebb DC-térkép élt, azok a helyek, ahol mindig találkozunk odakint. Kicsit furcsa volt, hogy egy kivételével, aki nagyon jól beszél magyarul, nem a saját környezetükben látom őket, ezért aztán a magabiztosságuk sem ugyanaz, ahogy megszoktam. A jókedvük, a kedvességük, az udvariasságuk és az érdeklődő természetük viszont igen. Mulatságos, ahogy gond nélkül elközlekednek a villamosokon-buszokon, mulattatja őket, hiszen ez egy-két hétre szóló kuriózum számukra, nem mindennapi "élmény". Érdekes velük közlekedni a városban, felhívják a figyelmem egy csomó olyan részletre, ami mellett elmegyek, mert a napi rutinban fel sem tűnik.

Egy dolog feltűnően nem kerek, ha oda-vissza nézem ezt a dolgot. Amerikában turistáskodni is hatalmas élmény, de ott élni még szuperebb. Itt turistáskodni megfelelő anyagiakkal szintén fantasztikus, de....a mondatomat meg mindenki fejezze be maga.