Sunday, February 28, 2016

Hollywood, ahogy én láttam

Az előző posztban megismerkedhettetek Hollywood történetével dióhéjban, most beszámolok nektek arról, hogy én hogyan láttam a vadnyugati utunk során. (További vadnyugati bejegyzéseket a Vadnyugat címkefelhő rákattintásával tudok elérni.)

Szóval, az ember elképzeli, hogy fényes és nagyszerű és csodálatos, mert látott pár Oszkárt a TV-ben és minden csillog, mindenki hófehér (mű) fogsorát villogtatja, hatalmas a felhajtás.......és amikor odaér egyszerűen leesik az álla....a csalódástól. A Hollywood Boulevard-on van kb minden, amit Hollywoodból érdemes látni, illetve autóval fel lehet menni Beverly Hillsre a Mullholland Drive-ra, ahol a színészek, hírességek villáig lehet megnézni. Ott a hegyoldalban a Hollywood sign a semmi közepén, és végül a Sunset Boulevard-on végig lehet kocsikázni, majd még tovább a Santa Monica Beach-ig.

Először is, valahogy az volt a fejemben, hogy olyan New York feelingje lehet, közben Hollywood építkezésére hatott a hispán stílus, alacsony és színes  épületek vannak mindenhol, tele pálmafákkal és trópusi növényzettel. A képeket megnézhetitek nagyban, ha rákattintotok.

 Ugye, mennyire nem ilyennek képzeli el az ember? Pedig ez az átlagos utcakép.
 A csodálatosan virágzó fák és a színes épületek jellegzetes hangulatot árasztanak.

Sok szép, csipkézett épület van. Noha messze esik Miamitól, de valahogy ez a karibi stílus lengi körbe.
Az üzletekben a legelképesztőbb dolgokat lehet kapni, gyakorlatilag mindent a filmek világából .De nem ritkák a szexshopok és a vízipipa üzletek sem.



A Hollywood Boulevardon mindent megtaláltok, amit megnézni érdemes. Itt van a Hollywood Wax Museum, ahol a legnagyobb kasszasikereket hozó filmek viaszfiguráit lehet látni, és a filmekről rövid érdekes leírásokat. A Facebookon rengeteg képet posztoltam erről a múzeumról.



2011-ben ők voltak a legújabbak

Nem érdemes bemenni a Madame Tusseaudba, mert nagyjából ugyanazt láthatjuk a két viaszmúzeumban. Mi még a Hollywood Guiness World Records Museumot látogattuk meg, ez szerintem kb. tíz éves korú gyerekekkel is nagyon érdekes lehet.


 a leghosszabb szakállú és bajuszú emberei

a leghosszabb nyakú ember

 A legkisebb nő
                                                               a legnagyobb férfi
Na de nemcsak ilyen egyértelmű Guiness rekordok vannak, egy helyen a magyarokat is említik:
nem a legjobb reklám....

A kedvencem mégis a köldökszösz--rekordtartó:

Az úriember 1984 óta gyűjti a köldökszöszeit, a célja az volt, hogy egy párna kitömésére elég legyen...

Hollywoodban mindenféle furcsa ember van...



Lépkedhetsz kedvenceid között, sőt, néha kedvenceiden is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi színészt, énekest ismerek...Itt van néhány szomszédos csillag, de van vagy hetven csillagfotóm.
 Sziasztok!!!








Az út kb háromnegyedénél következik a sztárok kéz vagy láblenyomata és aláírása, a híres Kínai Színháznál, ahol már általában kevesebb az utca embere, és egyre több a Darth Vader....200 sztár keze nyomát, lába nyomát és aláírását lehet megcsodálni.



Természetesen, ha az ember már itt van, ki nem hagyhatja a Kodak Színházat, ahol az Oskar-átadókat tartják:


Ezt a szobrot biztos ismeritek, ezzel ér véget a Hollywood Boulevard és a Walk of Fame.



Az előbb felvázolt program egy nap bejárható, besétálható, megnézhető. A végén az az érzésed lesz, hogy a TV-t se akarod bekapcsolni többet, annyira töményen kapod az információkat. De egyszer mindenképpen érdemes megnézni!
A következőben elkalauzollak titeket a Beverly Hillsre, és a Santa Monica Beachre.

Saturday, February 27, 2016

Hollywood

Nyakunkon az Oscar, én pedig annak idején, amikor Hollywoodban jártam, nem írtam róla, úgyhogy itt az ideje, hogy mindezt pótoljam.

Jöjjön egy kis történelem:
Hollywood, California mozicsillagokról híres filmes városa, minden kezdő színész álma 1853-tól létezik.Hollywood korai történetében meg kell emlékeznünk a Wilcox házaspárról, akik Kansasből érkeztek az akkori Hollywood területére, és ott megvásároltak egy hatalmas földdarabot.
A házaspár női tagja Daeida egy alkalommal egy Ohiobeli nővel beszélgetett, aki saját otthonáról mesélt neki, amit Hollywoodnak neveztek.
 Ez annyira megtetszett Daeidának, hogy saját birtokukat is Hollywoodnak nevezte el.
(Legalább egy tucat Hollywood létezik az Államokban, többek között Missouriban, Marylandban, Virginiában, Pennsylvaniában,Missisipiben, Georgaban, Alabamában stb.)
Wilcox 1887-ben a Los Angeles-i Földhivatalnak leadott egy térképet a birtokról, ekkor szerepelt bármilyen dokumentumon először hivatalosan a Hollywood szó. Hollywood első utcája a Prospect sugárút volt, később ebből lett Hollywood Boulevard.

1900 elején Hollywood egy kis 500 főt számlálóközség volt, saját postával, napilappal, és két piaccal. Senki nem gondolta volna, hogy egyszer világhírű város lesz, de persze Amerikában minden mese így indul.
Los Angelesnek ekkor már 100 000 lakosa volt.
1902-re épült meg a későbbi híres Hollywood Hotel első része.
A századfordulón egyre több filmes költözött Los Angelesbe, mert menekülni akartak a Thomas Edison's Motion Pictures szigorú szabadalmi szabályai elől. Edison gyakorlatilag megbénította a független filmeseket, mivel minden szabadalom az ő vállalata kezében volt (mik ki nem derülnek róla...)
 A Biograph Studió eljutott a Los Angelestől rövid távolságra levő Hollywoodba is, és megszületett az első Hollywoodban forgatott film: In Old California címmel.
Az 1910-es években gombamódra kezdtek szaporodni a filmstúdiók Hollywoodban.

A híres Hollywood felirat 1923-ban került a hegyoldalra, eredetileg Hollywoodland néven, a Woodruff and Shoults ingatlanközvetítő reklámja volt, akik a szép kilátású Santa Monica hegyoldalon hirdettek megvásárolható területeket. A felirat hamar tönkrement, így aztán 1943-ban a land részt kihagyva újra felállították, ekkor már azonban a Hollywoodi Kereskedelmi Kamara tulajdona lett, és a filmeseknek engedélyt kellett kérniük a filmekben való megjelenítésére a Kamarától.

1956-ban jött létre a híres Hollywood Walk of Fame, ahol a filmcsillagok nevét az utca kövei őrizték meg az utókornak. Ma már a sztárok megnövekedett száma miatt az eredeti Walk Of Fame-en jóval túlnyúlva is látjuk a csillagokban a neveket.
Az első filmes gála 1929-ben a Hollywood Hotelben volt, a Kodak Theatre csak 2001 óta gazdája az Oscar átadóknak. Hivatalosan az átadók neve Academy Awards, az Oskars ragadványnév eredete a mai napig homályba vész.

Hollywood aranykora a némafilmek végétől 1927-től 1948-ig tartott, és öt világhíres filmstudió neve kapcsolódik össze Hollywoodéval, a Metro-Goldwin-Mayer, 20th Century Fox, a Paramount, a Warner Bros és az RKO Pictures.Minden film gyártását és forgalmazását ezek a megavállalatok irányították egészen addig, amíg a US Supreme Court másképpen nem döntött, és ezzel lett vége az "aranykornak".

A televíziózás elterjedésével Hollywood képe is változott, a filmstúdiók inkább a Los Angeles környékbeli helyszínekre költöztek, a háttérmunkák egy része még mindig Hollywoodban zajlik.
A mai Hollywood inkább egyfajta múzeuma a filmnek, és mindennek ami hozzá kapcsolódik. Mindenesetre egészen más képet mutat, mint amilyennek az ember elképzeli, amíg nem járt ott.
folyt. köv.
(forrás:http://www.u-s-history.com/)

Friday, February 19, 2016

Kicsit más: kínai

Ennek a posztnak őszintén szólva semmi köze Amerikához, mégis megírom, mert köze van ahhoz, amitől Amerika számomra, és bizonyára a blog követői számára annyira nagyszerű: a multikulturalitáshoz.
Tegnap tanulmányi okokból kifolyólag a Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában jártam, amely egyedülálló jelenség az országban. Van ugyan amerikai iskola is, sőt több angol iskola is, francia gimnázium, de azokra általában az jellemző, hogy a hazánkba érkező amerikaiak, britek, franciák és más külföldiek járatják oda a gyerekeiket azzal a céllal, hogy ha visszatérnek a hazájukba, akkor ugyanazt az oktatást elérhessék itt is, mintha otthon lennének. (Ráadásul ezek az iskolák alapítványi fenntartásúak, és rengeteg pénzbe kerül az oktatás a diákoknak, jó pár éve néztem az amerikai iskolát, milliós tételről beszélhetünk évente, de a brit sem sokkal olcsóbb.)
A kínai-magyar suli annyiban más, hogy felvállaltan magyar is, tehát a diákok fele magyar, a másik fele kínai, a kínai tanulja a magyart, mint idegen nyelvet, a magyar kisdiák pedig az angolon felül még a kínait is. Van kínai civilizáció óra, de a magyar tantervnek megfelelően haladnak a többi tárgyban. Az iskola még a Medgyessy-kormány alatt jött létre azzal a célllal, hogy a két kultúra találkozzon, nem alapítványi, hanem állami támogatású, és nem a KLIK uralja.

Az iskola maga első látásra ugyanazt a szomorú képet mutatja kívülről mint sok más lakótelepi iskola, vacakul megépített kornyadozó szocreál épület, körbevéve tízemeletes házakkal. Kint két kínai sárkány álldogál a bejáratnál, ha belépünk , akkor látjuk már, hogy  más ez az iskola, mint a többi. A folyosón  nagyon sok kínai dísztárgy, kép, plakett van. Kínai mate teával fogadtak minket, a tanári helységben kínai kimonók vannak felakasztgatva, kínai hangszerek, emléktárgyak sorjáznak.

 Két órát tekintettünk meg, egy magyar mint idegen nyelv órát, olyan vegyes korosztályú csoportban, akik három-négy hónapja tanulnak, és egy kínai órát, harmadikos magyar kisdiákok számára.
A magyar óráról csak annyit érdemes elmondani, hogy szemmel látható, hogy a kínai gyerekek mennyivel szorgalmasabbak, és mennyivel fegyelmezettebbek, mint magyar társaik, az óra maga nem sok érdekességet tartogatott, a diákok mégis lelkesen gyakoroltak. Mivel egész más hangokat képez a kínai, a magyar kiejtés nagyon nehéz számukra, de ezt mindegyikünk tapasztalhatja, amikor a "szok kici olcóbb"-at hallja a piacon. Olyankor, a bajszunk alatt mosolyogva, bele se gondolunk, hogy a magyar mint idegen nyelv az egyik legnehezebben tanulható nyelv, és ők mennyi energiát fektetnek abba, hogy megtanulják.

A kínai óra, amit magyar gyerekeknek tartottak az fantasztikus volt!Döbbenetes volt számomra, hogy milyen sikerrel tanított a magyarul nem beszélő  kínai tanító. Harmadikosok óráján ültünk, 12-en voltak. A kínai tanító olyan módszergazdagsággal pörgette az órát, és olyan alapossággal tanította a gyerekeket, hogy 10 év nyelvtanítás után is izgatottan figyeltem.
Nincs közvetítő nyelv, ő nem tud magyarul, vagy csak néhány szót (láttam beleírva a kínai könyvbe, ami amúgy angol közvetítő nyelvvel íródottt meg), így aztán a gyerekeknek maximálisan alkalmazkodniuk kellett. A kínai nyelv a képjelei miatt brutál nehéznek tűnt számomra, minden képjel minden egyes vonalának más neve van, ezeket projektor segítségével kivetítette, és utána az egyes vonalakat a projektoron egy program egymás utánban mutatta, a gyerekek pedig a levegőbe rajzolták, és hangoztatták közösen.  A modern módszerek, a képek, a számítógép sokféle használata végig jelen volt az órán.
A képjelek szavakat jelentettek, a diákok a legváltozatosabb formákban gyakorolták őket be. A kínaiban nagyon fontos a hangsúly, szinte énekelnek, a tanító képes volt külön arra is figyelni, hogy mindenkinek egyénileg javítsa a kiejtését.
Amikor az ember számára teljesen idegen nyelvet hall, hajlamos azt hinni, hogy az azon megszólalni tudók tudása hatalmas lehet. Nyilvánvalóan nem tudhat egy harmadikos gyerek még folyékonyan idegen nyelven, mégis úgy tűnt nekünk kívülállóknak, hogy  sokat tudnak már most is.

Belegondoltam, hogy micsoda versenyelőnyre tesznek majd szert felnőtt korukra, ha folytatják a kínai tanulását az általános iskola után is. Akkor már nehezebb dolguk lesz, mert csak fizetős nyelvtanfolyamok formájában elérhető a kínai és nem is annyira gyakori.

Az iskola abban is egyedülálló, ahogy fogadja a gyerekeket, sokan érkeznek év közben, sokan mennek el, van, hogy pár hónapig járnak, majd kimennek Kínába.Az iskola mégsem érzi lehetetlennek az integrációjukat, bár minden megjelenő gyerek először szinte csak magyar mint idegen nyelvet tanul, hogy a későbbiekben más tárgyakat is képes legyen megérteni. Mivel nagy a mozgás az iskolában, a tanároktól is azt követeli, hogy a különböző tudásszintű gyerekeket is képesek legyenek oktatni, ami nagyon nehéz dolog.
Kínai és magyar gyerek együtt játszik, teljesen természetes módon szövődnek a barátságok , ahogy a két oldal a nyelvi hátrányait lebontja. Minden bizonnyal egy egész más gondolkodással kerülnek ki innen a magyar gyerekek is majd, sokkal elfogadóbbak lesznek, és egész más szemmel néznek majd a kínaiakra, akiket nemcsak a piacról és a kínai étteremből ismernek. Többé nem csoportként néznek rájuk, hanem megismerik őket egyénenként, ami a kulturális előítéleteket a leginkább lebontja. (Ezt én is megéltem kint Amerikában, amikor több homoszexuális barátom is lett. Egészen lebontotta bennem a csoport iránti előfeltevéseimet azaz ismeret, amit egy egyén barátságán keresztül kaptam.)
Valószínűleg a tanári is egész más lehet, hiszen kínaiak és magyarok együtt kell, hogy dolgozzanak, és az igazgatónő elmondta, hogy az angolt is igyekeznek anyanyelvi tanárokkal oktatni.
A gyerekek jókedvűek voltak, de nyugodtak, nem láttam azt a fajta ordítozást, rohangálást rendetlenkedést, ami sajnos egyre megszokottabb látvány még a jobb általános iskolákban is. Egyszerűen más volt a légkör.
Több ilyen iskola kellene. Mennyivel másabb lenne a társadalom beállítódása.És mennyivel egészségesebb.

Wednesday, February 17, 2016

Terjeszkedés

"Mihelyt megszületünk, már is beillesztenek minket egy skatulyába. TAJ- számunk van, nemünk, fajunk, foglalkozásunk, IQ-nk. Azon elmélkedtem, vajon a skatulya, amibe beleillesztenek jobban meghatároz-e minket, mint saját belső világunk?Vajon magunkra ismernénk-e, ha ki tudnánk lépni a testünkből?Vajon képesek lennénk-e létezni a skatulyáink nélkül?"
Paige Bradly
Paige Bradly: Expansion

Sunday, February 14, 2016

Adatok a Valentin Napról

Az amerikaiak több, mint 62%-a ünnepli a Valentin napot.
A legtöbben Valentin -napi képeslapot adnak egymásnak, de népszerű a virág, a csokoládébonbon és a romantikus vacsora.
A 15. századtól ünneplik a Valentin-napot, és először a 17 században, Nagy-Britanninában ajándékoztak egymásnak képeslapot, vagy szerelemes levelet...
1840-es évektől az USA-ban is megjelentek tömegtermékként a Valentin-lapok. Manapság évente egy milliárd Valentin-lapot adnak el, ennél csak karácsonykor nagyobb a forgalom képeslapok terén.
Több, mint 35 millió szív alakú dobozban eladott bonbont ajándékoznak,és 220 millió rózsa kel el ezen a napon az USA-ban.
Összességében nagyjából 20 millárd dolláros üzlet a Valentin-nap Amerikában, ez személyenként 130 dollárt jelent évente.
Ez rengeteg pénz, főleg, mert a virág és a csokoládé maximum 30 dollárból kihozható véleményem szerint, így a 130 dollár úgy jön ki, hogy nagyon sokan vesznek ékszert (is).
Noha a leginkább csokoládéval és rózsával kedveskednek egymásnak az emberek, nagy divat ilyenkor megkérni a lányok kezét, ezért az ékszerboltok is gyúrnak a Valentin-napra...

Az adatokat ebből a videóból gyűjtöttem.

Egy dologra nem kaptam sehol sem kaptam választ, miért annyira divatos a plüss maci a Valentin-napon?
Happy teddy Day 2016 Photos

Saturday, February 13, 2016

Szépségápolás Amerikában

Kicsit nagyképű a cím, vagyis inkább túlzottan átfogó.

A fodrászról már írtam, a linken el lehet olvasni. Általánosságban elmondható, hogy legalábbis a DC Metropolitan Area fodrászai nincsenek a topon. Ami óriási különbség köztük, az az árképzés, a külvárosban mondjuk 20-25 dollárból megvan egy mosás-vágás- szárítás, a belvárosban ugyanez 80 dollár körül, az eredmény pedig nem feltétlen jobb. Vagy csak én fogtam ki az ügyetlenebbeket, igaz az olcsóságuk miatt a tanulókhoz jártam egy ideig (amíg aztan annyira lekopaszítottak, hogy nem kellett mennem egy fél évig.)

Férfiaknak jó megoldás, ha a feleségük vesz egy hajvágó borotvaszettet, mondjuk kemény 20 dollárért, és ahogy a fodrász is ezt használja, otthon is lehet, nem ördöngösség. Én ilyet Magyarországon még nem láttam a nagyközönség számára, odakint bárhol lehet kapni.



Kozmetikába még annyira sem jár az ember csóró lánya, ott ugyanis már 100 dollároknál járnak az árak. Nekem sajnos elég problémás a bőröm, de jó volt a biztosításom, így bőrgyógyász felírt tisztító kezeléseket,melyeket teljes egészét a biztosítás állta, nem ismert az orvosi kozmetikában a borravaló, az más kérdés, hogy gyerekfelvigyázás híján csak egyszer tudtam elmenni, akkor viszont elámultam.

 Tegyük a kezünket a szívünkre, nőtársaim, ugyan ki szereti azt a részt a kozmetikusnál, amikor esetleg fél centis körmével és rosszabb esetben egy szimpla papírzsebkendővel csippentgeti össze a mitteszerek körül a bőrt? Van a vandál típus, aki a biztosra megy, és még az arccsontod is eltöri eközben...És ha ezután valami csodakrémet rádob az arcomra amitől a gyulladt bőr duplájára dagad, akkor igencsak meggondolom, hogy a következő évig felé nézzek-e...


Az USA-ban jóval előrébb járnak a tisztítás terén, és tavaly, amikor egy ilyen tisztítás után megkérdeztem egy régóta praktizáló itthoni kozmetikus barátnőmet, hogy ismeri-e ezt a tisztító eszközt, fogalma sem volt róla, hogy ilyen is van...Ez egy eszköz, a papírzsepi vagy egyéb kendő + körmös ujj helyett használják, az a neve, hogy comedone extractor. A linkre kattintva láthatjuk működés közben, csak erős idegzetűeknek! Egy kis horgos szerszám, amelyet a mitteszerre tesznek és az így egy kis nyomással, minimális szövetroncsolással ki is ugrik, ugyanez igaz a grízekre, melyeket előbb felszúrnak. Az elszenvedője a folyamatnak, azaz a vendég sokkal jobban bírja a fájdalmat, az arca kevésbé roncsolódik, biztosabban és célzottabban lehet eltávolítani a problémákat, nem beszélve a higiéniáról, az orvosi fémből készült extractort alkoholban lehet megtisztítani, a kozmetikus körme meg mindig kétséges, hogy milyen...

Tavaly részt vettem egy ilyen tisztításon, 50 dollárjába került a biztosítónak az "extraction only" nevű terápia, ami nem sokban különbözött a teljes kozmetikai kezeléstől, volt krémezés, felpuhítás, kis horoggal való tisztítás, és a végén egy bőrnyugtató krém. Már aznap délutánra tudtam emberek közé menni, annyira nem roncsolt a dolog, és nem is volt fájdalmas(!),nem beszélve arról, hogy rengeteg csúnyaságot ki lehetett szedni, mert jobban bírtam.

Ami a házi készítményeket illeti, minden kapható, ami szem-szájnak ingere, azt azonban tudni kell, hogy ott is van a DM és Rossmann jellegű CVS, ahol olcsó, de nem túl minőségi dolgok vannak. Az igazán jó minőséget nagyon meg kell fizetni odaát is. A Douglasban, Sephorában mondjuk már vannak olyan krémcsaládok circa 50-200 dollár közt, amik tényleg minőségiek, míg a CVS-ben 10 dollárért is lehet kapni mindenfélét, kérdés, megéri-e?

Ami nincs, és számomra a legjobban bevált, a gyógyszertári kevert krém, nulla allergénnel, 200 forintért. Keveréssel nem foglalkoznak, és csalódottan vettem tudomásul, hogy már itthon sem elérhető ez, csak egyes gyógyszertárakban. Pedig az igen kényes bőrű embereknek még nem fejlesztettek az egyszerű kevert krémnél jobbat ki. Így aztán magam kevergetek itthon krémet, a karácsonyra vett, kiürült kaviáros dobozban tárolom. Legalább tudom mi van benne.

(Wayback Machine hozta felszínre, az eredeti posztot 2012. január 14-n írtam.)

Lazac ízesítésű szendvicskrém

(Wayback Machine dobta fel ezt a posztom a régi blogról (2012. január 15.)

Előre látom, hogy nem leszek népszerű ezzel az írásommal, de vállalom. Mert nagyon gyakran éri a vád Amerikát, hogy ott csak junk food van, bezzeg itthon, kishazánkban minden egészséges...megint olyanoktól, akik csak az egyiket ismerik, Amerikát meg a McDonaldsszal azonosítják.

Ez egy hatalmas nagy csúsztatás. Amerikában rengeteg bio jellegű élelmiszerlánc van, és nem horrorisztikus árakkal, noha valóban drágábbak a dolgok. Mivel a választék ezerszer nagyobb a nemzetközi ételek miatt, így a junk food termékek száma is magas. De, nem muszáj ilyet venni, a legtöbb kaja teljesen normális, lehet főzni is. De megvan a lehetőség, hogy ne tegyük, és megvan a lehetőség, hogy napjainkat junk foodon éljük.

Ez szerintem itthon sincs másképp, csak a választék jóval szűkösebb, kissé más, nem annyira nemzetközi, talán nem annyira különleges. De igenis igen sok vacak kaja van, mióta itthon vagyok a pudingoknak nevezett, joghurtpultban kapható karragénmaszlagok nagy részét végig próbáltam, némelyik tényleg ehetetlen.A mai nap pedig egy olyan dologra bukkantam, amit azért még odaát is megirigyelnének. Hat évig rendszeresen fogyasztottunk lazacot, nyilván odakint ez is olyan, mint a csirke, van dögivel. Itthon a kaviárral együtt a luxuskategória, ezért is örültem meg a kissé drágább, de mégis lazac ízesítésű szendvicskrémnek. Ez amolyan májkrémféle, én pedig gyerekkorom óta vonzódom ahhoz a bizonyos békebeli májkrémhez. Na a lazacos nem a 75 forintos kategória volt. Ma felbontottam, és egy kicsit az üdülőkrém jelleget öltötte, valóban mintha valami lazac íze is lenne, de inkább a paprikás magyaros ízét éreztem, és jó szokásomhoz híven megnéztem, mik az összetevői...csirkebőrke,  csontjától gépileg elválasztott csirkehús,víz, sertésmáj, E ilyen E olyan, ízfokozó, só, aromák. Ennyi. Azaz lazachúst a dolog nem látott. Ezért akkor az ízesítésű felirat, ez olyan mint az Auchan bodza ízesítésű szörp, ami bodzát nem látott. A bajom csak az, hogy ebben a kategóriában nincs is más, tehát nem kapni igazi bodzaszörpöt, vagy igazi lazackrémet, csak a vackokat.

Egyénként a nagyáruházak, Auchan és Tesco kínálatát nézve semmivel sem kevesebb az előre csomagolt, védőgázas, évekig elállós, tartósított, fagyasztott, előrefőzött termék, mint odakint. Sőt, én még mindig hüledezek, mióta itthon vagyunk kb két hetente járunk nagyobb bevásárlásokra, és megdöbbentő, hogy már mennyi a kényelmi és processzált termék. Az biztos, hogy a torták, vajas sütemények, magyaros gyorsfagyasztott megfőzőtt ételek tíz éve még nem léteztek.

Egyszóval, remélem elfogadjátok nekem, aki mindkettőt látta és látja, túl nagy különbség nincs. Ami meg a junior étkeztetést illeti, a pizza meg a hamburger nem tört be, de a kisevő gyerekem minden egyes nap megállít az albánok vezette helyi pékség előtt, és kétpofára majszolja a túrós szívet, közvetlen a végtelenül  minimális tápértékkel bíró óvodai uzsonna után...Egyébként miért van annyi albán pékség? Tőlem jöhetnek, nagyon finomakat csinálnak, és legalább nem a Fornetti, ami számomra junk kategória.

Megjegyezném, nem vagyok bioanyuka, nem sütök kenyeret hajnalonta, nem vetném meg a Mc Donaldsot, ha nem lenne ötszörös áron, mint odakint, teljesen meg vagyok elégedve az ízszervíz melegételkihozó céggel. de, nem szeretem a drága és ócska ételeket, mint a Fornetti, vagy a bodza ízesítésű szörp, vagy a nagy átverés-szendvicskrém.A junk food lényege odakint pont az, hogy ugyan gyenge minőségű, viszont végtelenül olcsó. Itthon ilyen kategória nincs.

Thursday, February 11, 2016

Önálló nyelvtanulás

Sokan kacérkodnak a gondolattal, idő- és pénz hiányában, hogy egyedül tanuljanak angolul, németül, franciául stb. Aztán általában ez a terv pár hét alatt kudarcba fullad. Mi lehet ennek az oka?

Az autodidakta tanulásnak, akármilyen nyelvből, négy tényező fennállása mellett van értelme:
1.      A tanuló legalább középszinten van, azaz a nyelvtan legtöbb részével már tisztában van, és az önállóan tanult egységek már egy biztos alapra épülnek. 
Kezdő és középhaladó szinten nem érdemes és veszélyes is lehet önállóan, tanári magyarázatok, és vezetés nélkül tanulni.
2.      Van valós ideje a tanulásra, és ezt az időt teljesen neki tudja szentelni.
3.      Van olyan tanulási rutinja, egy olyan felépített elképzelése, ami mentén halad, legyen ez egy könyv, amit önállóan feldolgoz, vagy online oldal, amit kiszemelt magának stb.
4.      A legfontosabb pedig az, hogy elkötelezett legyen az, aki erre adja a fejét.

A legtöbben bizony pár hét alatt abbahagyják az önálló tanulást. Időhiányra, más elfoglaltságra hivatkozva, nincs tervük arra, hogy miből és hogyan tanuljanak. Márpedig ezt meg kell tervezni, ahogy egy tanár tenné, amikor tanmenetet ír. Sokan talán terveznek is, akkor meg az zavaró, ha a tervet nem tudják követni, akkor nem érzik magukat elég sikeresnek. Nem győzőm hangsúlyozni, nem az a lényeg, hogy a könyvben hányadik oldalon tartunk, hanem az, hogy abból mit tudunk. A terv az egy váz, amit folyamatosan lehet módosítani, pár alkalom után úgyis kiderül, mi a megfelelő tempó.

Sokan gondolják azt, hogy az internetes milliónyi nyelvtanuló oldal fogja jelenteni a megváltást. Párszor felmennek rá, aztán megcsappan a lelkesedés. Az alábbiakban tanácsokat adok, hogyan érdemes az internetes anyagokat feldolgozni.

A mai téma a szóküldő szolgáltatások feldolgozása lesz.
Több nyelviskolának van napi szóküldő szolgáltatása, amikor akár szintekre bontva elküld a feliratkozott ember emailjére egy szót, vagy akár többet. Ez jó megoldásnak tűnik, hiszen egy év alatt több száz szóval lehetünk gazdagabbak. Vagy mégsem? Mi a baj ezzel?
A baj az, hogy ezek a szavak random módon vannak kiválasztva és elküldve, nincs mihez kötni őket. Nincs egy olvasmány, egy film, egy akármilyen élményanyag mögöttük, és egyszerűen elvesznek, legtöbb esetben még a passzív szókincsbe sem épülnek be. Ráadásul a szótanuló megnézni az emailt, elmondogatja a szót esetleg  párszor, aztán el is feledkezik róla.

Hogyan lehet ebből a szolgáltatásból a maximumot kihozni? Fogjunk egy vonalas füzetet, és próbáljunk annyi kategóriát létrehozni, amennyi egy általános szóbeli nyelvvizsgán, érettségin témakörként szerepel. Legyen legalább húsz kategóriánk: család, szolgáltatások, munka, szabadidő, étkezés, napirend stb. A megkapott szavakat minden nap másoljuk be a kategóriák alá, hogy legyen mihez kötni. Ahogy szaporodnak az egyes kategóriák alatt a szavak, úgy nyer egy-egy szócsokor egyre több értelmet. Ha az iskola küld példamondatot a szóval, azt is másoljuk be, és próbáljuk a szót a mondattal együtt megtanulni, így duplán van mihez kötni.
Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, napi egy szó, vagy napi két szó az semmi, és emellett még több más oldalt is elkezdünk látogatni, mert bár látszólag kevés munka van napi szinten egy szóval, ha rendesen meg akarjuk tanulni, akkor be kell másolni, memorizálni, és legalább heti rendszerességgel átnézni a listáinkat a többi kategóriában is. Ahogy a szavak szaporodnak, ez a feladat úgy lesz egyre hosszadalmasabb.

Szótanuláshoz alkalmazhatjuk az amerikai módszert, a szókártyás tanulást. Ebben az esetben a csoportosítás kicsit körülményesebb, de nem megoldhatatlan. Mindenképpen itt is ügyeljünk a kategorizálásra. A kártya két oldalát hagyományosan úgy hasznosítják, hogy az egyik oldalon van az idegen szó, a másik oldalon az anyanyelvi változat. Az anyanyelvi változatot érdemes elhagyni, és helyette a példamondatot írni a másik oldalra. Azt is megtehetjük, hogy az egyik oldara mindig a kategóriát írjuk fel, a másikra a szót és a példamondatot, így átláthatóan tudunk csoportosítani a későbbiekben. Érdemes színekkel operálni, az is segíti a kategóriák gyors átlátását.
A következőkben a videóanyagok feldolgozásáról lesz szó.


Tuesday, February 9, 2016

Bölény-lányok

Tegnap is jól szórakoztam az aktuális Két pasi-epizódokon, viszont valahogy a Bölény-lányokat félrefordításnak orrontottam.



Ez nem lenne meglepő, annak ellenére, hogy elég jó a fordítás, időnként oda nem illő mondatokból következtetni lehet arra, hogy valami nem stimmel.

Mivel van Buffalo nevű város New York államban, ezért arra gondoltam, hogy egészen biztosan nem a nőstény bölényekről szól a dal, hanem a buffaloi lányokról.
Utána kerestem a dalnak, egy  régi dal, amit valamikor az 1880' -as évek közepén Lubly Fan néven jelentettek meg. Aztán annyira népszerűvé vált, hogy a dalban szereplő lányokhoz kapcsolódó helységnevet változtatgatták aszerint, hogy éppen hol énekelték. A Buffalo után elnevezett verzió lett a legnépszerűbb.

Ezen a videon éppen Bruce Springsteen énekli a nagyközönséggel:




A poén az eredeti angol Két pasiban az, hogy Charlie valóban azt hiszi, hogy egy bölénycsorda ihlette a Buffalo Gals éneket, noha minden néző számára világos, hogy Buffalo városa után nevezték el a dalt. Angolul a kettő ugyanaz. Mivel a magyar fordításban ezzel nem lehet játszani, mert a városra vonatkoztatva buffaloi lányok lenne a helyes fordítás, így maradt benne a bölény-lányok.
Aki a sorozatot nézi és nem tudja, hogy egy ismert amerikai nótáról van szó, átsiklik ezen a részen, és nem veszi ezt a kultúrpoént.

Ez a csavar bizony jól feladja a fordítónak a feladatot, én a helyében mégis úgy fordítottam volna, hogy elmondja a mondókáját a bölényekről, és utána megkérdezi, talán a buffaloi lányok dal is innen ered?Akkor talán a magyar nézőnek is leesik, hogy a buffalo szó magyar megfelelője bölény, és talán van annyi helyismerete, hogy tudja, hogy van ilyen város az USA-ban.
A kultúra ismeretének hiánya miatt egy csomó poén át sem jön ezekben a sorozatokban, főleg, ha a magyar fordítónak sincs háttérismerete.
Ennek ellenére szerintem Alan magyar hangja zseniális!

Sunday, February 7, 2016

Guacamole

Két és fél hónapja képtelen vagyok aludni. Egyszercsak elkezdődött és azóta talán párszor sikerült nyolc órát aludni, altatóval. Aztán már az sem használt. Kétségtelenül emócionálisabb és irritáltabb vagyok, mint lenni szoktam, ráadásul ott a nagy kérdőjel: mikor lesz ennek vége?Vége lesz egyáltalán? Soha nem lehet kiszámítani, milyen lesz a másnap. Leginkább halálos, de van, hogy kicsit több alvás ellenére borzalmas, és van, amikor három óra után meglepően normális.

 Lassan egy hónapja nem dolgozom, mert tíznél előbb képtelen vagyok felkelni, néha még tovább fetrengek az alvásdeficit elképesztő súlya alatt, és akkor is csak az életben maradáshoz szükséges minimális tevékenységeket tudom ellátni, meg amit a család körül nagyon muszáj. Biztos kihúzom a gyufát a munkahelyemen, de most valahogy ez sem tud érdekelni, éppen eleget idegeskedtem, hogy menjenek bent a dolgok, de mindig úgy tűnt, csak engem érdekel, hogy minden jól haladjon.

Olyan tevékenységek, mint a Tescoban való vásárlás is kihívásnak és programnak minősülnek.

Tegnap éppen a Tescoban sétáltam, éppen egy jobb éjszaka után ( a jobb éjszaka az, amikor hajnal egy fele elalszom és felébredek fél óránként fél órákra, a rosszabb az, amikor hajnali négykor is még fent vagyok, és utána alszom be mondjuk két-három órára), szóval ott sétálgattam, és szembejött az avokádó, elérhető áron. Ekkor beugrott a jó öreg amerikai Safeway és a Guacamole-por, az avokádót össze kellett törni és a Guacamole-porral jól összedolgozni, kész volt a Guacamole, finom fűszeres erőteljes ízű  sós krém, én kenyérre kenve fogyasztottam, de burgonyachipsszel vagy friss répacsíkokkal sem rossz. Mondhatni kinti hétköznapjaink részének számított, gyorsan kész volt és még egészséges is.

Nagy örömmel vettem a kezembe a gyümölcsöt (igen, az avokádó gyümölcs!), és mentem a fűszeres részre szinte automatikusan, hogy keressem a Guacamole-port. Persze, nem találtam. Megkérdeztem az ott tevékenykedő eladó hölgyet, hogy hol találom a Guacamole-port? Mit? Miről beszélek? Nem is érti ezt a szót...ránéztem.......és rájöttem, felesleges erőlködni. Ő még nem hallott róla. Megkérdeztem, hol vannak a nemzetközi ételek?Két sorral lejjebb, mutatta. 
Boldogan szaladtam oda.Taco, Fajitas, igen, Guacamole nem.Elszontyolódtam, mégsem élünk globális világban, Guacamole-port csak az Államokban kapni?Volt ugyan Guacamole konzerv-szósz, de ki akar olyat enni?Azért szétnéztem, mit tart a Tesco a nemzetközi polcsoron.
A Lemon Curd, a Maple syrup és a Maryland cookies láttán már könnyekig meghatódtam, noha a Maryland cookies nem létezik Amerikában, hat év marylandi tartózkodás után se láttam sehol Maryland cookies-t, de mégis meghatott a felirat. Még azt is odaírták rá, hogy the nation's favorite, azaz a nemzet kedvence, ez valóban egy kedvelt reklámfogás volt kint. A tejes pultnál gallonos tej formájú riska családi tejet pillantottam meg, noha csak 2.5 literes volt, nem 3.7 liter, mint a kinti tejek általában.Tekintetemmel végigsimítottam gondolatban.

Hirtelen annyi minden eszembe jutott! A hatalmas kiszerelésű Costco-ban kapható  kilós M&Ms, vagy a csokoládé bevonatú mazsolák, szintén kilós kiszerelésben, a lazac, ami napi szintű étkezéseink része volt, most meg jó ha három évben egyszer, karácsonykor egy kis szeletet megvehetünk.
És az utánozhatatlan Trader Joe's Dark Chocolate Pretzels, a sós perec étcsokiba mártva, amiből tonnányi adagot képes voltam elpusztítani.Ha időnként erre jár egy amerikai, és megkérdi mit hozzon, akkor két dolgot szoktam kérni, a Trader Joe's Dark Chocolate Pretzels-t, és a Cleanse More hashajtót :).
Eszembe jutott, ahogy odakint a zöldséges pultoknál negyed óránként friss zuhany lepte el a zöldségeket, (és ha nem vigyázott, a vásárlót is,) hogy frissek és üdék maradjanak.
Hirtelen OTT voltam, térben és időben messze, valahol Maryland államban, ugrálva a feltörő emlékek közt. Érzések, ételek, színek, illatok, szokások, apró boldogságok....
Aztán hirtelen egy érdes hang felijesztett: Húzza má' beljebb a kosarát nem férek el! Igen, egyből visszatértem oda, ahol álltam, a budaörsi Tesco nemzetközi részlegéhez.

Bizony vannak napok, amikor nagyon-nagyon hiányzik. Hosszú volt kint az idő és sok az emlék. És úgy látszik, a krónikusan kialvatlan agyam mintha erőteljesebben és többszörös mennyiségben produkálná az emlékeket.